Recept, konyha, utazás: 3 in 1

Velence, Olaszország - kell, hogy legyen egy ilyen város...!

2011.09.20

Hogyan töltsük az időnket?

Venezia – Velence. Kell, hogy legyen egy ilyen város az Adria mellett, hiszen annyian írtak, beszéltek már róla, lefestették, lefilmezték, tehát léteznie kell. És mégis, amikor ott van az ember, nem egészen biztos benne, hogy esetleg nem valami súlyos érzékcsalódás áldozata-e.

Mert ilyen várost a valóságban nem is lehetne építeni. A lagúnákba, a mocsárba, a feltöltött tengerbe? Ráadásul hatalmas kőépületeket, palotákat, amelyek milliónyi földbe vert facölöpön állnak?! És hogy ez a viszonylag kicsi város a 15-16. században európai nagyhatalom, megkerülhetetlen politikai tényező lett, uralma alatt tartotta Dalmáciát, az Isztriát, az Égei-tengert és Észak-Itáliát?

Pedig így történt. 3000 kereskedelmi gályája járta a közeli és távoli tengereket, dőlt a pénz a városba. A hatalom, a pénz szerencsére jó ízléssel, és kreatív becsvággyal is párosult, ettől lett Velence az, ami. Monteverdi, Vivaldi, Tintoretto városa ez, ahol még Goethe, Thomas Mann, Wagner, vagy a mi Liszt Ferencünk is „módosult tudatállapotba” került, úgyhogy ne szégyelljük ezt mi se.

Egy időre nyugodtan tegyük el az útikönyvet, és csak úgy sétálgassunk a sikátorokban, nézegessük az épületeket, álljunk meg a kisebb-nagyobb hidakon, hátha elősurran a kanyarból egy gondola, amelyben ülhet akár hat ember is, de a gondolás mégis könnyed

és szép mozdulatokkal viszi őket előre, és nem a falnak, és nem egy másik gondolának. A 100 euróban ez is benne van.

Aztán nézhetjük, hogyan érkeznek az előkelő szállóvendégek az előkelő szállodába vízitaxin, hogyan szállítják a bárkákon az árut

a boltokba, hogyan viszik el a szemetet, szóval hogy milyen a velencei hétköznapi élet. És hogy fokozzuk az élvezeteket, a gondolánál lényegesen olcsóbb menetrendszerű kishajón járjuk be Velence „főutcáját”, a Canal Grande-t, így legalább közvetlen közelről láthatjuk a híres nagy palotákat, pl. a 15. sz. első felében épült Ca d’Oro-t. Aztán üljünk ki valamelyik part menti étterem, kávézó teraszára, mint egy színházi páholyba, igyunk meg egy pohár rozét, vagy Prosecco-t, nézzük az előadást, és emeljünk kalapot az ismert és ismeretlen díszlettervezők előtt. Közben eltöprenghetünk azon, hogy vajon meddig marad meg egyáltalán ez a város. Mert köztudottan süllyed, másrészt egyre többször, egyre hosszabb időre és egyre magasabban önti el a víz, az aqua alta. Messziről nagyon romantikusnak tűnik, ahogy a pallókon jönnek-mennek az emberek, ahogy az üzletek be vannak deszkázva, ez is része a velencei hangulatnak. (De az már azért túlzás, hogy békaemberek úszkáljanak a San Marcón, pedig 2009-ben ez is megtörtént. Évtizedek óta ígérgetik, hogy majd gátakkal megvédik a várost, és most már állítólag tényleg nemsokára elkészül a MOSES, a lagúnákat körbevevő zsiliprendszer.)

Velence sokfelvonásos darab, a díszletek, színpadképek adottak, de mi döntjük el a felvonások számát és a sorrendet is. A nagyjelenet helyszíne, az biztosan a San Marco. Sokan mondják, hogy a világ legszebb tere. Ebben a térben benne van Velence lényege: a tenger, a szépség, a hatalom, gazdagság és az egyediség. A tér meghatározó épületei közül a legnagyobb a 14-15. században épült Dózse-palota

(Palazzo Ducale), a velencei államhatalom központja, a fejedelmek, a hatalmi szervek székhelye. Építészettörténeti tétel. És bár kívülről nézve is csoda, lenyűgözi az embert – ezért is építették –, feltétlenül érdemes némi pénzt áldozni rá és belülről is végigjárni, mert benne van Velence egész történelme. Bent érzékelhetjük csak igazán, hogy mit is jelentett a velencei hatalom és gazdagság. Az épület kívülről,

híres fehér árkádsoraival inkább tűnik könnyednek, derűsnek, míg belül inkább sötét, és komorságot, illetve a hatalmas termeivel tekintélyt, szigorúságot, ugyanakkor elképesztő pompát mutat. No, itt már azért érdemes elővenni az útikönyvet.

Egy városnak egy ilyen épület is elég lenne a világhírhez, de itt mindjárt van egy másik is: a San Marco-bazilika. Ezt még a 800-as években kezdték építeni, 1094-ben szentelték fel. Az építészettörténetben járatlan ember is érzi, hogy ez valami más, egészen különös épület. Merthogy keleti, bizánci jegyeket mutat. Nem csoda, mert a velencei kereskedők a keresztes hadjáratok során sűrűn megfordultak Bizáncban. A gazdagságuk alapjait ez teremtette meg. Kevésbé finoman fogalmazva: nekik is részük

volt Bizánc kifosztásában. A templomot, mint oly sok más templom esetében is történt, még évszázadokig tovább építették, így a 15. században a gótika is nyomot hagyott rajta.

És aki fölülről is látni akarja a várost, az fölmászhat a téren álló majd százméteres harangtorony tetejére. (Ez egyébként ezer év után, 1902-ben magától leomlott, 1912-re állították helyre.) Amikor pedig lejöttünk a toronyból, elindulhatunk valami jó kis vendéglőt keresni a környező kis utcák valamelyikében, hogy erőt gyűjtsünk a folytatáshoz. Mert legjobb, ha másnap kezdünk mindent elölről!

Mit együnk?

Éttermek, trattoriák, pizzeriák, bárok és kávéházak sokasága kínálja az itáliai konyha különféle specialitásait.

Pizzák, spagettik és más tésztafélék, sültek, halak és desszertek minden mennyiségben, csak a pénztárcánk szabhat határt annak, hogy milyen gyakran és milyen mennyiségben csábulunk el és ülünk be egy-egy hangulatos helyre. Abban biztosak lehetünk, hogy déli temperamentummal és széles kézmozdulatokkal invitál a

pincér, bármely napszakról legyen is szó.

Velencében egyébként kötelező a hal valamilyen zöldséggel

körítve, és a húsokat "velencei módra" polentával körítik, de természetesen vegyes saláta, vagy sült burgonya is választható.

A pizza biztos siker, még sosem ettünk rosszat ezen a helyen! Az egész világon ismerik és készítik, de itt valahogy finomabb a Quattro staggione. Ami a desszerteket illeti: az utcai fagylaltozás kötelező, de kóstoljuk meg például a panna cottát is, karamellöntettel.

Mit igyunk?

Természetesen minden kapható az olasz és a nemzetközi kínálatból, de feltétlenül kóstoljuk meg az eredeti olasz citromlikőrt: a Limoncello-t! Egy finom olasz kávé mellett is jól elidőzhetünk. Nem járunk rosszul, akár Capuccino-t rendelünk (eszpresszókávé + langyos tej + tejhab + kakaópor vagy fahéj), akár Caffe Macchiato-t (eszpresszókávé + forró, habosított tej), akár Latte Macchiato-t (langyos tej + tejhab+ forró eszpresszókávé), akár Ristretto-t, más néven Corto-t (erős, aromás eszpresszókávé, fél adag vízzel készítve). Melegebb napokon egy valódi olasz jegeskávé jelenthet komoly csábítást (egy-két gombóc vaníliafagyi + hideg eszpresszókávé +tejszínhab + csokiforgács). Arra azért készüljünk fel, hogy Velencében meglehetősen magasak, sőt kicsit még annál is magasabbak az árak. Viszont garantáltan feledhetetlen élmény elüldögélni és valamiféle finomságot kortyolgatva gyönyörködni a város szépségében.

A mappában található képek előnézete Velence, Olaszország