Thaiföld: a Mekong mentén

2014.01.16

Thaiföldet Laosztól keleten a Mekong választja el. Errefelé valóban nemigen járnak sem belföldi, sem külföldi turisták, ami nem is csoda, mert ezen a vidéken nincsenek jelentős, "kipipálandó" műemlékek, látványos hegyek, vízesések, buja erdőségek. A látnivaló maga a Mekong.

A MEKONG ÉS A PHA TAEM NEMZETI PARK

A Mekongról mindenki megtanulta az iskolában, hogy a Föld egyik leghosszabb és leghatalmasabb folyama, több országon át kanyarog, mielőtt a tengerbe ömlik, és gyakran kiönt, jelentős áradásokat okozva. Valóban hatalmas, a Dunához szokott látogató számára meglepő, hogy a folyó medre milyen széles. Helyenként, különösen a zátonyos részeken, szinte nem is érzékelhető a part.

Más helyeken viszont keskenységével lep meg a meder. A száraz évszakban feltűnnek a mederbe vájódott lyukak, amelyekben itt-ott megcsillan az ott maradt víz. Érdekes elképzelni, hogy az esős évszakban több méter magas víztömeg zúdul abba a sziklás-homokos mederbe, ahol a száraz évszakban sétálni lehet.

A Pha Taem Nemzeti Parkban érdekes sziklaalakzatok vannak, és egy igen magas, függőleges sziklaplatóról messzire elláthatunk a Mekong felett.

A THAI-LAOSZI BARÁTSÁG HÍDJA

A folyóparti városokban és falvakban az élet csöndesebb, mint Thaiföld más városaiban: a települések kisebbek, az élet nyugodtabb, és az itt élők jobban megőrizték azt, ami a hagyományos thai életformából megmaradt. A kisebb falvakban nem találhatjuk meg az általunk (és a thaiak által is) megszokott városi benzinkutakat: itt a tankolás pumpás kutakból, vagy üvegből történik.

A Mekong-parti települések többsége nem kiemelkedő fontosságú – a falvak és kisebb városkák nevét a thaiak közül sem ismeri mindenki. Azt azonban jól tudják, melyek a határátkelőhelyek Laosz felé, mint ahogyan azt is tudja minden thai, hogy Mukdahan város közelében van a III. számú, thai-laoszi barátságról elnevezett, hosszú és elegáns híd is. A hídfő mellől jól látszanak Laosz hegyei a túlsó parton.

PIAC A MEKONG PARTJÁN

A híd pedig jól látható a mukhdahani ún. Indokína piactól. A Mekong partján fekvő, kétszintes piacon minden elképzelhető árucikk kapható, zöldségektől és gyümölcsöktől kezdve ruhaneműn át a CD-ig és DVD-kig – természetesen igen sok a csempészáru is. És persze, itt is vannak ételárusok, mint minden piacon.

Thaiföldi utazásaink során megtanultuk, hogy bátran ehetünk mindenütt, akár az utcai árusoknál is, ha azokat és az ételt tisztának látjuk. A piacokon gyakoriak a mozgóárusok, akik alkalomszerűen árulnak valamit, pl. roston sült banánt (nagyon finom), főtt vagy sült kukoricát (sóval, vajjal), rizsből készült, pogácsa formájú lepényeket, kolbászkákat, vagy éppen kókuszból készült, zselészerű, furcsa színű édességeket. Ezeknek az ételeknek egy részét ki is próbáltuk a helyszínen – soha nem lett semmi bajunk.

NAM SONG SI: A KÉTSZÍNŰ FOLYÓ

A Nakhon Phanom nevű város mellett nagy tiszteletnek örvend a Wat Phrathat Phanom névre hallgató kolostor. Ez zarándokhely, ahová Thaiföld távolabbi részéből, sőt Laoszból is sokan járnak imádkozni. A hívők jól ismerik azt a legendát, amely szerint Buddha egyik bordáját őrzik ezen a helyen.

Nam Song Si (a „Kétszínű Folyó”) az a hely, ahol a Huay Songkhram folyó zöld vize a sáros-barna színű Mekongba ömlik. Jól megfigyelhető a partról is, amint a folyók vize éles vonalban elválik egymástól. A környék talán egyetlen vendéglője egy hagyományos faházban, illetőleg annak a kertjében épp a két folyó összefolyásánál áll. Amíg ott ebédeltünk, nagy családok jöttek, együtt az idősebb és az ifjabb nemzedékek tagjai: nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, gyerekek és kisunokák. Thaiföldön nem egyedül vagy párokban járnak vendéglőbe az emberek, hanem inkább népes családok, baráti társaságok ülnek egy asztalhoz, sok fogást rendelnek, és hosszan eszegetnek.

MEKONG-PARTI VENDÉGLŐKBEN

Thaiföld északi részén, de különösen a Mekong vidékén az utcai vendéglőkben nem mindig állnak rendelkezésre székek és asztalok. Amikor először találkoztunk az itteni vendéglátással, mi is elcsodálkoztunk: a földre vagy alacsony dobogóra terített gyékényen, ülőpárnákon foglalnak helyet a vendégek, miután cipőjüket levették. Az ételeket egy arasznyi magasságú bambuszasztalkára kerülnek, és onnan csipeget mindenki.

A Mekong-parti vendéglőkben gyakran kerülnek az étlapra halból készült ételek. Érdekes, hogy a hal – és különösen az egészben elkészített hal – a drágább fogások közé tartozik, annak ellenére, hogy a helyben kivetett hálókból kerül elő az uszonyos alapanyag. Az egészben sült halakat általában zöld fűszerfélékkel hintik meg, esetleg mártásokkal kínálják. Máskor a belső részeitől megtisztított hal hasát citromfűvel és más fűszerekkel tömik ki, és a halat sókéregben, szabad tűzön grillezik. Nagyon finom – ha egyszer a Mekong környékén járunk, ne hagyjuk ki. Vagy, ha tehetjük: készítsük el otthon!