Recept, konyha, utazás: 3 in 1

A német Rothenburg ob der Tauber a 12. század óta áll a Tauber folyó partján, és a középkorban igen gazdag és jelentős városnak számított. Az erődített városfal és annak negyvennél is több kapuja és tornya még ma is áll. Az érintetlenül megmaradt középkori városmag épületein látszik, hogy valaha olyan jómódú polgárok éltek itt, akik nem fukarkodtak a pénzzel, amikor a magasra törő, tornyos, gótikus városházát felépítették. A város napjaikban is gazdag: sok műemlékkel, számos múzeummal várja a látogatókat, népszerű turisztikai célpont, a németországi Romantikus Út egyik állomása.

Az óvárosba a városkapukon át sétálhatunk be, mint több száz évvel ezelőtt a vándorok. Bármerre indulunk – mindenütt érintetlen, gótikus és reneszánsz házsorokat találunk, és valóban úgy érezhetjük magunkat, mintha a középkorba csöppentünk volna.

Ha megcsodáltuk a gótikus templomokat, köztük is a legszebbet, a Szent Jakab-templomot, és abban a Szent Vér oltár csodálatos, ötszáz éves faragványait, a sétában elfáradva megpihenhetünk a Marktplatzon. Igyunk meg itt egy pohár bort, és közben mélázzunk el azon a legendán, hogy valaha, a harmincéves háború idején a város azért menekült meg a pusztulástól, mert a polgármester kivívta a hódító csapat vezetőjének tiszteletét: egy húzásra megivott 6 pint (több, mint 3 liter!) bort. E nemeslelkű,  derék ember áldozatának emlékére esetleg megihatunk egy második pohár bort is – de épp csak annyit, hogy legyen még erőnk felmászni a gótikus városháza tornyába, és ott ne szédüljünk... A háztetők tömegét, a le-fel hullámzó, hangyabolyként nyüzsgő embertömeget innen a legérdekesebb szemlélni.

A toronyból leereszkedve és kicsit tovább ballagva ne riadjunk meg a Börtönmúzeum elé kiállított ketrecek, kalodák és kínzószerszámok látványától, és nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy a középkorban ezek talán nemcsak a megtorlás, de a bűnmegelőzés eszközei is voltak. Mindenesetre ijesztőek. A rémséges látvány tanulságait magunkban elraktározva, békés és törvénytisztelő turistaként tovább sétálva ne sajnáljuk az időt arra, hogy egy-egy szép ház homlokzatát, kapuját alaposan szemügyre vegyük, és figyeljünk a fejünk felett kifüggesztett szép cégérekre is.

Ha estefelé, sötétedéskor indulunk városnézésre, találkozhatunk egy-egy csoportnyi turistával, akiket fekete köpenyes, csuklyás, alabárdos, középkori alak vezet, lámpással a kezében. Mi is csatlakozhatunk. Az éjjeliőr külsejű férfiú idegenvezető, aki végigkalauzolja az érdeklődőket a kivilágított város elcsendesedő utcáin, és egy-egy épületnél megállva hátborzongató vagy tréfás történeteket mesél a múltból. Hogy a régi történetek az utókor számára is megmaradjanak, az éjjeliőr fekete köpenyének redői mögül végül DVD-ket húz elő, amelyek ott helyben megvásárolhatók.

Rothenburgban sok vonzó külsejű, hangulatos vendéglőben vacsorázhatunk, és természetesen jó söröket is ihatunk. De ha csak nassolni szeretnénk, megkóstolhatjuk Rothenburg specialitását, a schneeballt is. A schneeball – hógolyó – tésztacsíkokból gömbformára igazított, cukorral meghintett  sütemény. Többféle ízesítéssel készül, és kávéházakban, pékeknél, kisebb és nagyobb kirakatokban egyaránt látható, minden méretben kapható. Mivel a sütemény nem töltött, hanem száraz (számunkra kissé talán túl száraz), üreges, hetekig eláll. A péküzletekben egyébként igen nagy a választék kenyérfélékből is.

S ha valaki még nem járt  Rothenburgban, jobb ha tudja: itt  egész évben karácsony van. A Herrengasse reneszánsz házainak egyikében van Kathe Wohlfahrt karácsonyi múzeuma, ahol az év minden napján lehet karácsonyi díszeket és kellékeket nézegetni, sőt vásárolni. És aki olyan előrelátó, hogy már a nyári melegben gondol a karácsonyi ajándékozásra, az beugorhat ide néhány jó ötletért, vagy csak a gyönyörűség kedvéért bámulhatja a kirakati baba- és mackóvilágot.

Télen konkurenciát kap a múzeum-üzlet: a Marktplatzon minden év decemberében karácsonyi vásár hívogatja a turistákat, felelevenítve a Reiterlesmarkt hatszáz éves hagyományát. Ha itt megéhezünk, a schneeball mellé (vagy inkább helyett) gesztenyét, sült krumplit ehetünk, és mielőtt a pénztárcánkhoz nyúlnánk, elgémberedett kezünket fűszeres forralt borral teli bögrén melegíthetjük fel. De el ne mulasszuk a bögrét kiüríteni, még mielőtt a bor kihűl...!

Szöveg és fotó: Dobos Katalin