Recept, konyha, utazás: 3 in 1

Június elején abban bízva indultunk el a Tátrába, hogy az itthoni szokatlan meleg után a hegyvidék hűvösében egy kicsit felüdülünk. Már előre élveztük a kellemesen hűvös napokat, amikor Poprád felé közeledve messziről megláttuk a Tátra havas csúcsait. Mikor azonban megérkeztünk Tátrafüredre, meglepetten tapasztaltuk, hogy közel 30 fok van.

Vihar után

A Tátra a világ legkisebb területű magashegysége. Sok honfitársunk előtt nem ismeretlen ez a táj, mi sem először jártunk ezen a vidéken.

Emlékszünk arra, hogy néhány évvel ezelőtt olyan vihar tombolt itt, amelyik a Tátra déli, délkeleti lejtőin hatalmas területeken letartolta a fenyveseket. Akkori látogatásunk idején döbbenten láttuk a mindenütt szétszórva heverő fenyőfák tömegét, figyeltük, ahogy az erdészek emeletes ház magasságú farakásokba gyűjtik a gyökerestől kicsavart fákat, és óriási fenyőtörzsekkel megrakott kamionok konvojban járnak  az országúton.

Mára lassan eltűnnek a fenyőfák csonkán meredező törzsei a burjánzó aljnövényzetben. Helyenként megjelentek biztató jelek: kisebb fenyők, fiatal lombos fák, bokrok nőnek az évekkel ezelőtt még felszaggatott, csupasz hegyoldalakon. Június eleje a Tátrában még éppen a tavasz vége: ilyenkor mindenfelé tarka virágok nyílnak.

Ótátrafüred - kopott elegancia

Ótátrafüred a XIX. században divatos üdülő- és fürdőtelep volt. Jellegzetes, favázas, elegáns szállodái, villái közül sok ma is áll, néhányat stílusosan felújítottak. Egyik-másik szebb napokat látott épület azonban elhagyatottan, pusztulásnak indulva várja, hogy megszánják, és – nyilván nem kevés pénzért – rendbehozzák. Nem sok fantázia kell hozzá, hogy a hámló vakolat, piszkos ablaktáblák, hiányos tetők ellenére is elképzeljük, milyen lehetett, amikor hajdanán a monarchia jómódú polgárai és arisztokratái jártak ide pihenni, gyógyulni. A Tátra később is népszerű hely maradt, tele voltak a szállodák télen sielőkkel, tavasztól őszig túrázókkal és sétálókkal.  

Hol vannak a turisták?

...ezen törtük a fejünket, amikor sörünket iszogattuk a félig üres vendéglőben, ahol korábban mindig telt ház volt. Találgattunk, mi lehet az oka, hogy a szállodák, panziók, a sörözők és az utcák, az egész, télen sielőktől, nyáron túrázóktól népes Ótátrafüred június elején szinte néptelen? Talán még mindig a vihar nyomai tartják távol a látogatókat? Talán azért nem jönnek a vendégek,  mert a túraútvonalak egy része november 1. és június 15. között még le van zárva? Erre sehogy sem tudtunk rájönni.

A sör azonban vitathatatlanul kitűnő volt.

Csúcsra fel!

Az enyhén szólva mérsékelt látogatottság előnye az volt, hogy sorbanállás nélkül jutottunk fel a Kőpataki tóig. A vadonatúj lanovkák majdnem üresen jártak, a mi kocsikba sem szállt be senki. Miután a kis tavat körbesétáltuk, a Kőpataki tó melletti teraszon ülve nézegettük a 2634 méter magas Lomnici csúcsot. Jólesett a finom szlovák sör a szokatlanul nagy melegben.

Később mi is feljutottunk a  Lomnici csúcsra. Arra számítottunk, hogy ott, ahol a télről megmaradt hóban akár hógolyózhattunk volna, tényleg hideg, de legalábbis hűvös lesz. Pulóvereinket azonban a hátizsákjainkban hagyhattuk, és végül rövid ujjú pólóban élveztük a ragyogó napsütést, a havas-sziklás táj látványát.

Csúcsról le

A Lomnici csúcsról visszafelé indulva, a Kőpataki tótól a Magisztrala túraútra tértünk rá. A turistajelzést követve ereszkedtünk lefelé, Ótátrafüred irányába. Alig találkoztunk más kirándulókkal, és élveztük, hogy a szép, tiszta időben szinte térképként nézhettük az alattunk elterülő vidéket és a lenti településeket.

Végül éppen sötétedés előtt értünk el a Hrebienokig, jóval később, mint azt az útjelzés előre mutatta, és biztosak voltunk abban, hogy másnap izomlázunk lesz. A sör és a finom sztrapacska azonban megtette a hatását: kitűnően aludtunk, és a másnapi izomláz nem is volt olyan borzasztó.

A Csorba-tó

Ótátrafüredről a tátrai villamossal, az elektricskával, de autóval is gyorsan eljuthatunk a Csorba-tóhoz. Mi a menetrendet félreértve, inkább autóval mentünk, és azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi években igazi síparadicsom épült a Csorba-tó mellett. Mivel júniusban már vége volt a síszezonnak, itt is csak néhány ember lézengett az információs iroda és az üzletek környékén.

A festői tó partján, a hajdan nagyszabásúnak számító – most leginkább elhagyatottnak tűnő – Hotel Patriával szemben feltűnően elegáns szálloda áll, körülötte szögletes, nem éppen romantikus betonépületek. A szálloda földszinti fitneszrészlegéből egyenesen a tóra nézhetnek a hófehér nyugágyakban pihenő vendégek. Amikor ott jártunk, senki sem élt ezzel a lehetőséggel. 

A tó körül rajtunk kívül talán két tucat ember sétált. Nézegettük a víz szélén úszkáló kiskacsákat, és a – feltehetően újabb – vihar által gyökerestől kidöntött fenyőfákat. Megbámultuk a tóparton éppen alkotó festőművészeket, és érdeklődéssel olvastuk a tó körül elhelyezett ismertető táblákon a tó történetét. Ez alkalommal azonban nem ittunk sört.

A rusztikus Zdiar

Zdiar, azaz Zsgyár a Tátra keleti oldalán, a lengyel határhoz közel, épp az országút mentén fekszik. Kedves hegyi falu. Lengyelország közelsége miatt nem meglepő, hogy ez a gorálok hagyományőrző központja. A falu szélén régi feszület, alatta virágok. Ma is látható még néhány – sajnos csak néhány – valóban régi gorál, fagerendás parasztház. A régi házak jellegzetessége, hogy a barna gerendák közét kék színnel festették ki. Az egyik régi házban kis múzeum működik.

Együnk, igyunk!

Közismert, hogy Szlovákiában kitűnőek a sörök. Sok a hangulatos, népies berendezésű „koliba”, „krcsma”, de vannak modern, elegáns vendéglők is. Bárhová térünk be, a sör lehet világos, lehet barna vagy ún. vágott (világos és barna sör együtt) – egyik sem okoz csalódást a sörkedvelőknek.

Aki igazi szlovák ételspecialitást szeretne enni, és még nem kóstolt juhtúrós sztrapacskát (bryndzové halusky), az nem mulassza el kipróbálni. Ajánljuk, hogy kérje dupla adag szalonnával – remek! Ehetünk még tócsnit, juhtúrós derelyét, és természetesn húsokat is. A legismertebb szlovák húsétel a disznósült párolt káposztával, főtt krumplival vagy knédlivel. A knédli – bár eredetileg cseh étel – Szlovákiában is sok vendéglőben kapható. Aki szereti a knédlit, haza is viheti: élelmiszerboltban készen vásárolható. Felszeletelve a hűtőszekrény fagyasztó részében sokáig eltarthatjuk.

Nassoljunk!

A főételek után ehetünk a sokféle palacsintán kívül fagylaltokat, réteseket is. Aki bátor, és nem ragaszkodik az itthon megszokott, erős feketekávéhoz,  kipróbálhatja a török kávét is. A hajdani, csehszlovák vendéglőkben csak ez az – egyébként általunk kedvelt – vékony, zaccos ital jelentette „a kávét”. Ma már az a ritka, ha a vendég a széles kínálatból épp ezt választja. Mi mindig ilyen kávét rendelünk – nosztalgiából.

Kép és szöveg: Dobos Katalin