Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Keresés


Ezt kifőztük...

mahe.jpg

Kellemes ünnepeket kívánunk!

Hédi és Éva, a Világrecept szerkesztői

Megosztás

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Szívesen ajánljuk

nadine2.jpg

Egyedi teásdobozok, tálcák, konyhai eszközök - Nadine világából

 

Elérhetőség

Levelezőlista



Bruges, az újra felfedezett város
2012.11.04

bruges4825.jpgBruges (avagy: Brugge; kiejtés szerint: "brűzs") az egyik leglátványosabb belga város az általam ismertek közül, olyan, amilyet leginkább a képzelet hoz létre a középkorból fennmaradt rajzok, festmények alapján.

A város a Zwin csatorna partján, egy erőd körül épült, és textilmanufaktúrái, kereskedelme tették gazdaggá – a város a csatornán át a tengerrel is összeköttetésben állt. Az útikönyvből tudtuk meg, hogy a XIII. században a Van de Burse házában összegyűlt kereskedők alapították meg az első tőzsdét. Bruges a Hanza-szövetség jelentős tagjaként a XIV. században érte el fénykorát, amikor a nemzetközi kereskedelem jó része a városon keresztül zajlott. A XV. században 200.000 főnyi lakosságával már nagyobb volt Londonnál.

 A XV. század második felében Bruges csillaga lehanyatlott: a Habsburgokkal fennállt súlyos politikai konfliktusból a város került ki vesztesen, ezt követően Bruges befolyása, hatalma elgyengült, a kereskedőházak távoztak, a város elvesztette tengeri kijáratát is. Bruges lassan elnéptelenedett, jelentéktelenné vált. A XIX. században kezdték ismét felfedezni, és a város gyönyörű, épen fennmaradt vagy korhűen renovált utcáit, épületeit, romantikus csatornáit ma már turisták tömegei látogatják. 

bruges2.jpgBruges városközpontjának szinte minden utcája, háza műemlék. A nagy piactéren ma is tartanak piacokat, a színes házak között jól megférnek egymás mellett a különböző kávéházak, vendéglők teraszai.

A piactéren álló XIII. századi harangtorony 83 méter magas. Amikor megérkeztünk, fél órán át hallhattuk a (részben klasszikus, részben modern) dallamokból álló harangjátékot. Voltak, akik elég jó fizikai (és főleg lelki) erőben voltak ahhoz, hogy a 366 lépcsőn a kilátás kedvéért felmásszanak a tetejére, mi inkább sétálni indultunk, és alulról ismerkedtünk a várossal.

A piacteret rövid utca köti össze az 1420-ban épült városházával, amelynek homlokzatát igen szép portrék díszítik, a gótikus nagyterem freskókkal, frízekkel borított fala és mennyezete bámulatos.

bruges-1.jpgA Szent Vér bazilikában őriznek egy ereklyét, amelyet az évente rendezett felvonuláson nyilvánosan felmutatnak. Az ereklyét a keresztesek hozták a szentföldről, állítólag Krisztus vércseppjeit tartalmazza. A szép, díszes falú kápolna meglepően kicsi, a bazilika keskeny homlokzata pedig a tér többi, monumentális épületei között alig lenne észrevehető, ha a homlokzat szürke háttérből nem tűnnének ki aranyszínű szobrok. A bazilika kincstárát és román stílusú kápolnáját is megtekintheti, aki teljes élményt kíván.

Egynapos kirándulásunk sajnos nem volt elég múzeumok, köztük a flamand primitív és reneszánsz festők mesterműveit tartalmazó Groeningemuzeum megtekintésére. Ellátogattunk azonban az egyébként dísztelen, XIII. századi Szent Szalvator katedrálisba, amelyben igen érdekesek a kora keresztény időkből származó festett sírkövek, szarkofágok, és persze nem hagytuk ki a Miasszonyunk templomot sem, ahol Michelangelo – eredetileg a sienai dómba szánt – Madonna gyermekkel c. alkotását láthattuk egy oldalkápolnában. Az épület szomszédságában áll a XII. századi Szent János kórház gótikus kápolnája, benne a korabeli gyógyítással összefüggő kiállítással.

Bruges igazi szépségét azonban elsősorban nem a képzőművészeti értékek, hanem a középkori hangulatot árasztó épületek, a macskaköves utcák, a festői csatornák, a kis hidak jelentik. A látogató órák hosszat sétálhat a jelentős kiterjedésű óvárosban anélkül, hogy a többszázéves házsorok harmóniáját otromba, stílustalan foghíjbeépítések törnék meg. A hajdan romlásnak indult épületeket korhű módon állították helyre, ügyelve a részletekre is. Ma is érzékelhető annak a gazdagságnak a nyoma, amelyben valaha Bruges szabad polgárai éltek.

bruges-5.jpgAmi a középkori hangulatot illeti, annak átéléséhez persze sokszor szükség van a látogató fantáziájára is, amivel a többi turista jelenlétét kirekeszti az agyából. Senki ne számítson arra – különösen a nyári főidényben ne , hogy jótékony magányban engedheti át magát a romantikus élménynek. A keskeny utcákon nem flamand festményekről ismert külsejű urak és hölgyek járnak-kelnek, nem gazdag kereskedők elegáns hintóit húzzák csattogó patájú lovak. Hintók ugyan ma újra járnak az utcákon, de a lovakat farmeres kocsisok hajtják, és az ülésekből kíváncsi turisták fényképeznek kifelé (persze bizonyára közöttük is vannak gazdag kereskedők – már csak azért is, mert a hintózás árát meg tudják fizetni…). Az álmodozó utazó egy kis hídon állva bruges6.jpgelképzeli, amint a csatornákon áruval megtöltött, ódon bárkák úsznak, a csöndes, sötét vizet díszes és kecses csónakok szelik, amelyekben középkori, festői ruhás alakok ülnek, vagy amelyekben arcukat legyező mögé rejtő arisztokrata hölgyek sietnek titkos találkára.... A valóság kicsit más: a csatornákon manapság egymást érik a rövidnadrágos, napszemüveges turistákkal telt, minden kecsesség híján lévő motoros hajók, amelyek nagy hullámokat vernek az épületek falára, és amelyeket több nyelven harsogó idegenvezetők kormányoznak az edzett idegzetű hattyúk és vadkacsák között. Utóbbiak megtanultak ügyet sem vetni a betolakodókra, és zavartalanul tollászkodnak a beginaudvar bejárata előtt, a fűben.

A beginaudvarok a XII. században, a keresztes háborúk idején jelentek meg ezen a vidéken. Azok a magukra maradt hölgyek, akiknek férfi hozzátartozói nem tértek vissza a háborúkból, az egyház védelmére számíthattak. Ha nem akarták apácaként, a világtól elzárva folytatni életüket, akkor vagyonukat és bizonyos önállóságukat, valamint persze az egyház előírásait is megtartva a templomok mellett, fallal körbezárt udvarokban, önálló lakrészekben élhettek tovább, és a buzgó imádság mellett pl. csipkeveréssel is tölthették idejüket.

bruges3.jpgA Bruges-ben lévő beginaházak fehérre festett téglaépületek, melyek egy füves-fás, árnyas kis parkot és egy kicsi kápolnát vesznek körbe. Az épületek ma is lakottak, bár ma már nem beginák élnek itt. A házacskák előtt apró virágoskertek vannak, és – mivel errefelé a turista is kevés – szokatlanul nagy a béke és csönd.

Bruges más, az útikönyv szerint szintén szép és érdekes városrészeit idő hiányában nem kerestük fel. Miután a fenti motorcsónakok egyikében ülve ismeretlen turistatársainkkal együtt magunk sem átallottuk a helybéli hattyúk és vadkacsák nyugalmát háborgatni, az óvárosi piactérből kinyúló utcákon bámészkodtunk tovább.

A turistákat csalogató boltok többsége csipkéket, díszes ruhájú babákat és csokoládét árul. A csokoládék bámulatra méltó sokfélesége már a kirakatok üvegén át is pavlovi reflexeket váltott ki belőlünk. A boltba betérve az okozott gondot, hogy nem lehetett mindenből vásárolni, vagy legalább mindegyik fajta csokiból egy kicsit kóstolni.

Számomra a legkedvesebb a csokiba mártott narancsszelet volt. Ez nemcsak nagyon finom, de nagyon mutatós édesség is, szerintem otthon is elkészíthető. Úgy gondolom, hogy az alposan megmosott és leszárított narancsot héjastól kb. félcentis karikákra kell vágni, a karikákat cukros vízben megfőzni, majd megszárítás után a fondühöz hasonlóan elkészített bruges-9.jpgcsokoládémasszába mártani. Az így megmártott narancsszeletek felfűzve pl. egy hosszú kötőtűn – gyorsan megszáradnak, és dobozban tárolhatók (ha ugyan van rá idejük, és nem fogynak el gyorsan…).

A város látványa és a csokoládé élvezete egy időre elbódított bennünket, de aztán a szemünk a látvánnyal betelt, a gyomrunk pedig kiürült, megéheztünk.

A főtéren szorosan egymás mellett lévő éttermi teraszok szinte mindegyikén sok vendég főtt kagylót evett fazékból, és az étlapokon külön fényképen is kiemelték ezt az eledelt. Úgy tűnt, valamiféle kagylószezon közepén érkeztünk a városba. Mi még sosem kóstoltunk ilyesmit, és úgy gondoltuk, megpróbálkozunk vele.

bruges-4.jpgEgyikünk fehérboros, másikunk fokhagymás kagylót rendelt. Mindkettőnk elé egy-egy két részből álló, nagy fazekat tett le a pincér, és melléjük egy-egy kis edényben mártást. A fazekak tele voltak főtt, kinyílt fekete kagylókkal. A héjakból villával és kézzel kiemeltük a kagyló húsát, és a mártásba mártva bekaptuk, a kagylók héját pedig a fazék erre szolgáló fedelébe dobtuk. A végén – miután a pincér kérdésünkre megmutatta, mi még a teendőnk  a fazék alján maradt levesfélét kikanalaztuk. Mindehhez igen finom fehér bort ittunk.

A kagylólakoma kétségtelenül érdekes volt, bár nem gondolom, hogy jövőbeli alapélelmezésünk részét képezi majd.

buges6.jpgAz útikönyv szerint Bruges különösen szép esti kivilágításban, amikor a csatornákon fények tükröződnek. Sajnos, mi nem maradhattunk sötétedésig – de arra biztatunk minden Bruges-be látogatót, hogy ne mulassza el ezt az élményt. És persze mindenképp térjen be a csokoládéüzletekbe is…   

Szöveg és fotó: Dobos Katalin

 

 

 

A mappában található képek előnézete Bruges, Belgium

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.