Recept, konyha, utazás: 3 in 1

Néhány órányi autózás és megpillanthatjuk az Adria valószínűtlenül kék vizét, a fehér, kopár sziklákat, pálmafákat, a bougainvillea bokrokat és leandereket. Az élmény ismerős, már többször megtapasztaltuk, mégis magával ragadó és megunhatatlanul gyönyörű. Ez Dalmácia!

Képzeljünk el egy olyan pályázatot, amelyet valami tökéleteshez közelítő turisztikai látnivaló, egy város létrehozására írtak ki, közelebbről olyanéra, amelyik legyen néhány óra alatt bejárható, de napokig ki se akarjanak onnan menni az emberek, sőt mindig vissza akarjanak oda térni; legyen különlegesen szép természeti környezetben, lehetőleg tengerparton; legyen tele elegáns és jelentős 6-700 éves épületekkel; álljon kanyargós, csinos és romantikus utcácskákból, kis terekből; legyenek hangulatos éttermei, kávézói a beugrókban, kapualjakban, vagy éppenséggel az utcára kihelyezve; legyen tekintélyes, ugyanakkor szeretni valóan egyszerű főtere is, ahol jól elüldögélhet az ember a napernyők alatt a katedrális tövében; legyen látványos, de emberi léptékű és roppant hangulatos kikötője is, legjobb, ha ez mindjárt az egyik fontos közösségi tere is a városnak, olyan hely, ahol ücsörögni, bámulászni is lehet, meg le-föl grasszálni is, és az se baj, ha az egész sétányt egy pálmasor díszíti; és legyen az egésznek egy semmi mással össze nem téveszthető egyedisége – nos, ezen a pályázaton jó eséllyel nyerne a Trogir nevű projekt. Igaz, a mű nem egyik napról a másikra lett ilyen, mert a jó munkához idő kell, meg hosszú a sora a tervezőinek is, de a világ örömére (mert a Világörökség része!) itt van, létező csoda Közép-Dalmáciában, Splittől kb. 30 km-re.

Ezt a várost (is) feltétlenül meg kell nézni, ha Dalmáciában járunk, már csak azért is, mert a történetének bőven vannak magyar vonatkozásai. Amikor a magyarok beléptek a város történelmébe, akkorra az már csaknem másfél ezer évet számlált. Ez ugyan a mai városképen nem látszik, de tény, hogy a görögök alapították Kr. e. a 3. században Tragurion néven, bár már előttük is lakott hely volt. És aztán mozgalmas története lett az elkövetkező évszázadokban: jött mindenki, aki számított: a rómaiak, bizánciak, frankok, avarok, majd a szlávok. Így lett a horvát királyság része, de aztán jöttek a magyarok, akik a 12.század elejétől –  Kálmán királyunktól Nagy Lajosig – jó két és fél évszázadon át, ha nem is folyamatosan, hanem a velenceiekkel felváltva, de a fennhatóságuk alatt tartották.

Mígnem aztán 1420-tól majdnem 400 évig Velence uralma alá került. Nem lehetett kellemes élmény a velencei hódítás, mert a város kifosztásával kezdődött, de az utókor már csak azt látja, hogy a velencei építészeti stílus nyomot hagyott itt is, és ez úgy általában nem vált még kárára egyetlen városnak sem. Meg hát Trogir ez alatt az idő alatt kezdett jelentős, gazdag várossá lenni. És az is maradt volna, ha a térségben meg nem jelennek a törökök, akikkel folytonosan hadakozni kellett.

A történelem során a környéken felbukkanó kisebb-nagyobb hatalmak közül mindegyikhez volt „szerencséje” Trogirnak, így a Habsburgokhoz, ill. a Monarchiához is, és tulajdonképpen csak 1990-ben tért vissza a Jugoszláviából kiváló önálló, független Horvátországhoz.

Trogirnál kellemesebb úti célt álmodni se lehetne. Bejárása tényleg nem fárasztó, a nyári nagy melegben is viszonylag hűvösek maradnak az utcák, mert olyan keskenyek, hogy a nap nem tud besütni oda, meg a látnivalók is egy kis területre koncentrálódnak, hiszen a történelmi város nem nagy.

Érdemes a városnézést „céltalan” sétával kezdeni, és így megismerkedni a hely hangulatával. Aztán az ember előbb-utóbb úgyis „kiköt” a főtéren, amelyik az egyik legszebb tér egész Európában. Kicsi, de tele van látnivalóval, műemlékkel, esztétikailag nagyon egységes, és tökéletesen alkalmas arra, hogy összehozza az embereket, közösséget kovácsoljon azokból, akik az adott időben éppen arra járnak, jöjjenek azok a világ bármely tájáról.

A téren, de talán az egész városban is a fő látnivaló a Szent Lőrinc-székesegyház, amelyet a 13. század első felében kezdtek építeni, s amelyet kb. kétszáz év múlva fejeztek be. Ez azt jelenti, hogy román és gótikus stílusjegyei vannak, sőt még a reneszánsz mesterek is rajta hagyták a kezük nyomát. A templom kívül-belül lenyűgöző, az útikönyvek általában első helyen az 1242-ben elkészült főkapuját szokták kiemelni, mint különleges műremeket.

A székesegyház nekünk, magyaroknak azért is fontos látnivaló, mert itt őrzik a IV. Béla által a városnak adományozott koronázási palást kámzsáját. IV. Béla ugyanis – mint köztudott – a tatárok elől Trogirba menekült, magával hozva a királyi kincseket, és Szent István ereklyéjét. Mi tagadás, messzire kellett menekülnie, de legalább szép helyen járt.

Ha kicsit megfáradtunk már a sok látnivalótól, akkor – a pénztárcánk tartalmától függően – érdemes beülnünk egy csinos kis étterembe. Sok csábító hely van, nagyon találékonyan, jó ízléssel, sőt izgalmasan rendezik be az éttermeket, nehéz ellenállni a kísértésnek. Bár előfordulhat, hogy a forma nincs egységben a tartalommal, magyarul: a külső csillogással nem mindig tud lépést tartani a konyha. Az árakat viszont a küllemhez szabják.

Mit együnk?

Ugyan a városfalon kívül, de a történelmi városrész közvetlen szomszédságában,  nyüzsgő piac nyújt temérdek lehetőséget nézelődésre, vásárlásra, és természeztesen falatozásra. A piac melletti fizetőparkolóban hagyva autónkat, nyugodtan válogathatunk a friss zöldségek, gyümölcsök, csinos üvegekben aranyló, fűszeres olívaolajak és színes gyümölcsecet-különlegességek között. Az egyszerű kávézók, sörözők, büfék sokkal olcsóbban kínálják a frissítőket és ételeket, mint a tengerparti promenádon sorakozó csinos, teraszos helyek, bár a látvány különbözik, való igaz. Azonban érdemes beállni a sorba egy frissen sült túrós, vagy húsos burekért, és átsétálhatunk a közeli árnyas parkba elfogyasztani. A kis húsboltok kimérve és előre csomagolva is árulják a horvát sonkát (psut), amely a spanyol serrano sonka, és az olasz prosciutto közeli rokona. Ugyancsak érdemes megkóstolni a parmezán horvát változatát, a Ribánac névre hallgató, igen finom keménysajtot. Ha édességet kívánunk, a fagyik nagy választéka nem fog csalódást okozni!

Mit igyunk?

Nyáron, a nagy hőségben jól esik az utcákon árult jeges gyümölcslé, frissen facsart narancslé, de ha csak üldögélni akarunk egy órácskát, igyunk egy finom capuccinót valamelyik barátságos, bár nem olcsó kávéházi teraszon. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a horvát sör igen finom!

Béla bácsi