Recept, konyha, utazás: 3 in 1

Johannes Vermeer festő, és a jól ismert kék-fehér mintás porcelán városa Hollandiában. Aki látta a Leány gyöngy fülbevalóval című filmet, az elképzelhette, milyen lehetett egykor Delft – és az óvárosa kicsit ma is olyan: az árnyas csatornák, régi utcák, az idők során épen fennmaradt, szép épületek láttán felidézhető az a város, ahol Vermeer élt a 17. században.  Az útikönyvek külön felhívják a figyelmet arra a helyre, ahol a művész Delftet lefestette, s ahonnan összehasonlítható a négyszáz éves városkép a mai látvánnyal.

Az 1100-ban alapított város textilmanufaktúrái és kereskedelmi tevékenysége folytán gazdagodott meg, a 13-14. században. Csatornával kapcsolódott a Maas folyóhoz, a folyón keresztül pedig a tengerhez. Hajdani kikötője ma már, Rotterdam terjeszkedése folytán, annak hatalmas kikötővárosához tartozik, és inkább műemléki, mint hajózási jelentőséggel bír.

Delftben – a többi holland városhoz hasonlóan – célszerű a városnézést az óvárosi piactéren kezdeni. A reneszánsz városházával szemben áll a 14. századi Nieuewe Kerk, az Új templom. A templomban található Orániai Vilmos gyönyörű síremléke. Itt van a holland királyi család kriptája is, a síremlék közelében monitoron látható a legutóbbi királyi temetésről készült film. A városháza mögötti. Vermeer korában épített mérlegház ma kávézó, körülötte sok más kávéház és vendéglő, a teraszokon pedig alig lehet üres helyet találni. A gótikus Oude Kerkben, a Régi templomban nyugszik Vermeer. Amikor ott jártunk, friss virágot találtunk a sírján. A Régi templom tornya egyébként, a pisai ferde toronyhoz hasonlóan, eltér a függőlegestől, mégpedig nem kevesebb, mint 2 méterrel!

 A város múzeumai közül jelentős a Municipial Museum het Prinsenhof, amely 17. századi festmények mellett a Spanyolországgal folytatott nyolcvanéves háború emlékeit mutatja be. (Vermeer híres képét viszont ne errefelé keressük: a Leány gyöngy fülbevalóval című festményt a hágai Mauritshuis galériában helyezték el.) A Museum Nusantarában a gyarmati múlttal kapcsolatos bútor- és műtárgygyűjtemény tekinthető meg. A Legermuseumban régi és modern hadiipari eszközöket láthat az érdeklődő.

Delft, mint említettük, kék-fehér porcelánjáról is híres. Az útikönyvek szerint a delfti porcelánárudákban igen sok a kínai hamisítvány. Mi nem tudtunk különbséget tenni a boltokban árusított porcelánok között: voltak filléres, szuvenírnek szánt darabok, de igen drága vázák, tálak, étkészletek is. A valódi delfti porcelán négy Delft környéki üzemben, viszonylag kis szériában készül. Közülük a Royal Delft az az eredeti üzem, amely már 1650 óta működik. A porcelánkedvelők a Museum Lambert van Meertenben kitűnő, több száz éves darabokat is tartalmazó gyűjteményt találhatnak.

Mi szombati napon jártunk Delftben, amikor épp bolhapiac volt. A szűk utcácskákban, a csatornák mentén ideiglenesen felállított asztalokon gyarmati időkből származó műtárgyakat, háztartási eszközöket, csipkéket, játékokat, régiségeket épp úgy láttunk, mint könyveket és hangszereket. Találkoztunk gyerekkorunkból ismerős, kézzel tekerhető játék varrógéppel is, „Made in Russia” felirattal. És persze, biztosan akadt a kínálatban hamis porcelán is…

De ezen nem sokat törtük a fejünket, hanem beültünk egy csatorna parti vendéglőbe, ahol a teraszról néztük a jövő-menő hajókat, miközben sört iszogattunk, és különlegesen tálalt salátákat ettünk. A saláták nemcsak művészi kivitelűek voltak, de finomak is – lazaccal, többféle sonkával, sajttal, zöldfélékkel  –, valamint laktatóak.  Ha itt járunk, ezeket se hagyjuk ki!

 Szöveg és fotó: Dobos Katalin

Kapcsolódó cikkek

Hieronymus Bosch városa: Den Bosch

Észak Velencéje: Amszterdam

Alkmaar, a sajt fővárosa

Ízelítő Hollandiából

Holland receptek