Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Keresés


Ezt kifőztük...

mahe.jpg

Jó böngészést kívánunk!

Hédi és Éva, a Világrecept szerkesztői

Megosztás

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Szívesen ajánljuk

nadine2.jpg

Egyedi teásdobozok, tálcák, konyhai eszközök - Nadine világából

 

Elérhetőség

Levelezőlista


Facebook


Szlovéniai hosszú hétvége
2015.06.29

i.-skofja-loka--43-.jpg

 

Szlovénia itt van a szomszédunkban, mégis alig tudunk róla valamit (mi legalábbis nem sokat tudtunk). A téli sportok kedvelői ismerik talán az ország síterepeit, de más vidékeit, városait nemigen járják a magyar turisták – még a tengerpartja sem olyan népszerű, mint a horvát tengerpart. Úgy gondoltuk, eltöltünk itt néhány szép napot.

 

i.-skofja-loka--2-.jpg

A Ljubljana melletti Skofja Lokában foglaltunk szállást, és mivel nagyon kicsi az ország – területe még feleakkora sincs, mint Magyarországé –, onnan kirándultunk ide-oda.

 

Legendás híd

Skofja Loka szép fekvésű település. Hajdanán püspöki birtok volt, a hatalmas püspöki vár már messziről látható, ha a város felé közelítünk. Az óvárosba egy középkori kőhídon kell átmenni, a hídon megállva Nepomuki Szent János szobra mellől csodálhatjuk meg a romantikus panorámát.

 

Talán nem állt még itt a védőszent szobra, amikor a legenda szerint a hidat építtető püspök a vár felé haladva a kőhídról a lovával együtt a folyóba zuhant. Annyi biztos, hogy a középkori hídon csak a 19. század óta van korlát.

 

Érintetlen óváros

i.-skofja-loka--32-.jpgSkofja Lokáról azt írja az útikönyv, hogy Szlovénia egyik legszebb városa, és ez annyiban igaz is, hogy az óvárosa valóban érintetlen, középkori jellegű. A hangulatos, régi utcákban tényleg középkori eredetű, helyenként festett falú házak állnak. Megjegyzendő, hogy az érintetlenség, a középkori jelleg sajnos abban is megmutatkozik, hogy a középkor óta a város vezetői valószínűleg keveset foglalkoztak az épületek renoválásával...

 

i.-skofja-loka--16-.jpg

 

Másfelől, talán épp ezért, a város nem díszletszerű, nem múzeumhoz hasonlít, hanem nagyon is mai és élénk. Amikor ott jártunk, az óvárosi főtéren épp tűzifát dobáltak le egy legkevésbé sem muzeális teherautóról, a teraszokon sütkérezve kávéztak, söröztek a helyi lakosok (turista alig volt), a gyerekek bicikliztek, futkároztak, és közöttük egy őszülő halántékú úr egy háromkerekű, furcsa rolleren cikázott ide-oda.

 

Barátságos falvak

ii.-skofja-loka-mellett--12-.jpgSkofja Loka közelében a kisebb falvak épületei némileg hasonlítanak az Ausztriában látható házakhoz. Sok parasztházra szőlőt futtattak, ami nemcsak hangulatos, de emlékeztetett minket arra is, hogy Szlovéniában jó borokat készítenek (bár azelőtt erről sem tudtunk sokat).

 

Az egyik parasztházba ismeretlenül behívott bennünket egy barátságos bácsi, megkínált minket borral, bemutatta a kutyáját, megmutatta a kecskéit, a különleges fajtájú tyúkjait és főképpen a postagalambjait - egyszóval jól elbeszélgettünk, bár ő csak szlovénül beszélt, mi pedig egy szót sem tudunk szlovénul.

 

Kimondhatatlanul érdekes

iii.-crngrob--11-.jpgPersze nem Skofja Loka az egyedüli középkori eredetű város ezen a vidéken, futólag bekukkantottunk más városkákba (Kranj, Radovljica) is. Egyik sem volt azonban olyan kedves és hangulatos, mint a Ljubljanától csupán 20 kilométerre fekvő Skofja Loka.

 

Skofja Loka mellett – talán a püspökség közelsége miatt, talán egyéb okból – több zarándokhely is kialakult. Az egyik legkedvesebb a kimondhatatlan nevű Crngrob, ahol egy dombtetőn álló, szintén középkori eredetű, frissen renovált templom áll. A templom bejárata körül és homlokzatán még ma is láthatók a korabeli freskók.

 

Megszokott ízek

A szlovén konyháról azt olvastuk, hogy igazi szlovén étel nincs, vagy amire ők azt mondják, igazi szlovén, az vagy osztrák, vagy magyar, vagy olasz fogás, de legalábbis ezeknek a nemzeteknek a konyhaművészetéből is ismert étel. Rövid látogatásunk alatt mi is erre a megállapításra jutottunk.

 

x.-kajak--3-.jpgMindenütt kapható sokféle és nagyon finom pizza, itt is jól ismert a bécsi szelet, és az étlapokról az itthoni vendéglőkben is kínált szárnyas- és sertésfogások köszönnek vissza. Ettünk sült csülköt, sertésszeletet, gomba- és húslevest – szóval, újszerű kulináris kalandokat nem éltünk át. Talán több és többféle halból készült fogást kínáltak a vendéglők, mint nálunk, és ehettünk volna tenger gyümölcseit is.

 

Csak finoman...

x.-kajak--4-.jpgFinom, de nem szokatlan süteményeket is kóstoltunk: az egyik szakasztott mása volt a magyar (legalábbis általunk magyarnak gondolt) krémesnek, a másik pedig éppen olyan volt, mint a magyar vargabéles, csak sokkal bonyolultabb hangzású névvel kínálták... Bár a szlovén konyha nem szolgált sok újdonsággal, azt elmondhatjuk, hogy minden fogás finom volt, és legfeljebb azért hagytunk a tányéron maradékot, mert az adagokkal nem spóroltak.

 

Ami az italokat illeti, voltak helyi gyártású sörök, de szerintünk nem különösebben figyelemreméltóak. "Korrekt" söröknek mondhatók, de kiemelkedő élvezetet nem nyújtottak. Ami meglepett bennünket, az a szlovén bor és annak minősége: igen jó borokat kínáltak azokban a vendéglőkben, ahol jártunk – csak ajánlani tudjuk a hazai borkedvelőknek is.

 

A bledi tónál

v.-bled--4-.jpgSzlovénia szépsége nem elsősorban a városaiban mutatkozik meg, inkább természeti szépségei  miatt érdemes oda látogatni. Talán a legismertebb a képeslapra illő bledi tó, a víz közepén kiemelkedő szigettel és az azon álló templomocskával. Evezős hajók visznek át a szigetre, fejenként 20 euróért. Mi – a néhány száz méteres evezésért sokallva ezt az árat – inkább a parton maradtunk, és a várat tekintettük meg. Szerintem jobban jártunk.

 

v.-bled--9-.jpgA – szintén középkori – várban van egy kis múzeum, a fő attrakció azonban a vár teraszáról elénk táruló kilátás. A csónakosoktól sajnált euróinkért inkább itt sörözgetve bámultuk a távoli hegyeket, és a tóból makettszerűen kiemelkedő kis szigetet, meg a fentről csak fehér pöttyöknek tűnő hattyúkat.

 

Séta a Vintgar-szurdokban

vi.-vintgar-szoros--12-.jpgAmikor a látványt – ha nem is megelégelve, de tudva, hogy aznapra még más tervünk is van – otthagytuk, a Vintgar-szurdok felé vettük az irányt. Ez a természeti látványosság nincs messze Bledtől. A néhány kilométer hosszú sziklahasadékot egy patak vájta ki magának, valamikor nagyon régen. Ennek mentén sétálnak a mai turisták, a sziklák oldalához erősített deszkajárdákon. A délutáni nap éppen besütött a szurdok mélyére, amikor odaértünk.

 

A gyors folyású patakon helyenként fahidak ívelnek át, és akinek van türelme, megfigyelheti, ahogy a halak néha nem úsznak, hanem az áramlattal szemben lebegve „állnak” a nagyon áttetsző vízben.

 

Védelmező sziklák

viii.-predjamski-grad--15-.jpgSzlovénia alatt sok-sok kilométer hosszú, bonyolult barlangrendszer húzódik. Ezt az adottságot használta ki az a földesúr, aki – természetesen a középkorban – várat épített a sziklák közé úgy, hogy a vár a hegy gyomrában folytatódjék, mintegy óvóhelyül is szolgálva az ostromok idején. Ez a Predjamski vár, mely szinte kinő a sziklák oldalából; néhol alig lehet látni, hol végződik a szikla, és hol kezdődik a vár.

 

viii.-predjamski-grad--18-.jpgA látogató fejhallgatón, akár magyar nyelven is meghallgathatja, hogyan ostromolták valaha egy teljes éven át eredménytelenül a császári seregek a várat, és hogyan járt túl az ostromlók eszén a várúr, amikor a barlangrendszer titkos járatain keresztül látta el a védőket élelemmel és munícióval. Hangsúlyos az a történet, hogy az ostromlókat mennyire megdöbbentette, amikor a régóta ostrom alatt álló a sziklavárból a védők friss cseresznyével kínálták az ostromló katonákat.

 

Le a föld alá!

ix.-skocjani-barlangrendszer--2-.jpgA Predjamski grad közelében található a világhírű postojnai barlang, ahol a valóban gyönyörű cseppköveket kis vasútról tekinthetik meg az érdeklődők. Nem hallottunk róla, hogy hasonló, vasúton látogatható barlang lenne még ezen kívül a világon. Figyelmükbe ajánljuk azonban a magyar turistáknak, hogy a barlang nagyon népszerű, és minden évszakban sokan látogatják...

 

Kevésbé látogatott, és kevésbé is ismert a skocjani barlangrendszer – pedig ez a világörökség része, és mondhatjuk, ámulatba ejtett bennünket. A cseppkövei talán kevésbé látványosak, de hatalmas méretei lenyűgözőek. A barlang egy részén a Reka (Folyó) nevű patak fut keresztül. A látogatók – a Vintgar-szurdokhoz hasonlóan – itt is a sziklafalakhoz erősített, keskeny járdán haladhatnak, a járda szegélyét lámpák világítják meg. A sötétben a sziklafalakon apró fények végeláthatatlannak tűnő gyöngysora kígyózik előttünk, így sejthetjük, merre megyünk.

 

Szédítő mélység

ix.-skocjani-barlangrendszer--1-.jpgAmikor a barlang egyik falától a másikig átívelő hídhoz értünk, és lenéztünk a szédítő mélységbe, alattunk a sötétben éppen csak derengett a rohanó patak fehér habja. Az elemlámpa fénye el sem ért a barlang faláig vagy tetejéig: a hatalmas méreteket inkább az agyunkkal, mint a szemünkkel tudtuk érzékelni. A vezető elmondta, hogy 1962-ben, egy áradáskor a patak vize hirtelen 90(!) métert emelkedett. A víz a hatalmas üreget így sem töltötte ki, mert a barlang egyébként 140 méter magas...

 

Éjszaka vihar volt, sok eső esett, nagyon lehűlt az idő, nekünk pedig a hosszú hétvége leteltével haza kellett indulnunk. Útközben több megáradt, sőt kiöntött patakon keltünk át, a Száva is nagy uszadékfákat sodort.

 

A barlangi élmények hatása alatt azon törtük a fejünket: vajon mekkora lehet most a barlangi patak...?!


Kép és szöveg: Dobi

 
 

A mappában található képek előnézete Szlovéniai hosszú hétvége

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.