Recept, konyha, utazás: 3 in 1

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park salföldi Természetvédelmi Majorjában még sosem unatkoztunk. Van pálinkás-pogácsás csikósbemutató,   ki lehet kocsikázni lovasfogaton a közeli pálos kolostorig,  lovagolhat felnőtt és gyerek, csillagtúrák is indulnak.

A mi baráti körünk általában csak elüldögél halk sörszó vagy egy kávé mellett, mert elüldögélni is nagyon kellemesen lehet itt. Az őshonos magyar háziállatokat azért mindig végiglátogatjuk, mangalicától szürkemarháig (aki szalámiként haza is vihető...), szóval ilyenek is vannak ezen a helyen, és teljesen intelligens módon tűrik, ha elbeszélget velük egy kicsit az ember. Néhány kecske is akad, róluk viszont eszünkbe szokott jutni, hogy a közelben van egy tanya, ahol mindenféle disznóságokon, befőtteken-lekvárokon kívül, sőt, legfőképpen: isteni kecskesajtot lehet venni. Mert hát, a kecske okos állat: ha jól bánnak a tejével, akkor az sokat tud. És ezen a bizonyos tanyán nagyon jól bánnak vele.

Nekiindulunk tehát, röpke pillantást vetve a majort is körülvevő, vulkanikus eredetű kőtengerre, de lélekben már mohón a sajtospult előtt válogatva. Hamarosan friss és érlelt, zöldfűszeres és hagymás, és mindenféle más jóval megbűvölt, ínycsiklandó kecskefinomságokkal megrakodva ülünk vissza a kocsiba - egy kis kölyökmacska-dögönyözés, szárnyas-, disznó- és kecskenézegetés után. (Mert ugye, a kecskéket és miegymásokat itt is meg kell nézni.)

Aztán irány haza, hogy kiderülhessen: eléggé "mekeg-e" a nejlonzacsiban lapuló kecskesajt? Eddig még mindig jó volt, de ugye, a bizalom alapja az alapos ellenőrzés...

Egyébként, bár kecskesajt-alapanyaghoz városi környezetben nem túlságosan egyszerű hozzáférni (piacokon azért van rá esélyünk), zsíros tehéntejet gond nélkül vásárolhatunk. És ha már így van, mi is megpróbálkozhatunk házi sajt készítésével. Nem olyan nagy kunszt, egy kis gyakorlással pedig tökélyre vihető.

Ha pedig nincs kedvünk ezzel otthon kísérletezni, még mindig ellátogathatunk Salföldre.