Recept, konyha, utazás: 3 in 1

  Hogyan töltsük az időnket?

Karluv most, Hradcany, Staro Mesto, Mala Strana – ezeket a neveket az is hallotta már, sőt, nagy valószínűséggel tudja is, hogy ezek Prágában vannak, aki még életében nem járt ott. Az ilyen embernek egyébként tanácsos ezt a mulasztását mielőbb pótolnia!

Vannak városok, amelyeknek jellegzetes épületei, részei, panorámája annyira beleivódtak a köztudatba, hogy tényleg mindenki azonnal felismeri, akár járt már ott, akár nem.  Hát, Prága ilyen.  A Hradcany-ban, vagyis a Várban álló Szent Vitus gótikus katedrális, a Moldva-folyó, (csehül Vltava), aztán a prágai zarándoklatok talán legelső kötelező célja, a 14. században épült, mára tényleg kultikussá lett Károly-híd, az Óvárosi tér az órajátékkal, mind jól ismert  emlékei a városnak.

Persze, Prága azért ennél sokkal több, de érthető, ha mindenki elsősorban ezeket a helyeket keresi fel. A Károly-hídra pl. nem tud az ember olyan lehetetlen időpontban felmenni, hogy ne legyen zsúfolásig tömve bámészkodókkal. De ezt az óváros szinte bármely pontjáról el lehet mondani. Néha már az az ember érzése, hogy több a turista, mint az őslakos. Ez lehet, hogy többeket zavar, de a turista-áradat, a világ nyüzsgése jól áll Prágának. És a sok idegen szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát, élvezik a gyönyörű várost, rájuk is átragad a prágai kedélyesség, jókedvűen üldögélnek az éttermekben, sörözőkben, szóval magukénak érzik a várost. Ez Prága kisugárzása.

Hogy mitől van a városnak ilyen kisugárzása? Nyilván attól is, ahogyan éppen kinéz. Tény, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon kiglancolták. De az az érdekes, hogy ugyanezt érezte az ember a 70-es években is, pedig Prága akkor még füstös, kormos színű volt, meg hát diktatúra volt ott is. És mégis, a hagyomány, a prágaiság tovább élt. Az emberek kedvesek voltak egymáshoz, az üzletekben köszöntek a vevőnek, a sörözőkbe nem kurjongatni jártak, hanem beszélgetni, stb.  

Azt kell gondolnunk, hogy mindehhez semmi másra nincs szükség, mint néhány száz évnyi gyakorlatra. És Prága mindig is fontos, anyagiakban és kultúrában gazdag városnak számított. Egy időben székhelye volt a Német-Római Császárságnak, és IV. Károly császár elég ambiciózus ember volt ahhoz, hogy a mai napig nyomot hagyjon a városon. Pedig azóta 600 év telt el. A Híd azóta is áll, de az 1348-ban alapított egyetem is. Prága az Osztrák-Magyar Monarchiának is a legfejlettebb, legpolgárosodottabb városa volt, és mai is az egyik európai kulturális központ.

Ne felejtsük el, hogy olyan neveket köthetünk Prágához, mint Husz János, aztán a csillagász Kepler, vagy a későbbi korokból Smetana, Dvorak, Kafka, Hasek, Capek, Hrabal, vagy éppen Jiri Menzel. Minderre, persze, nem feltétlenül kell gondolnunk, amikor üldögélünk, mondjuk az Arany Tigris sörözőben egy(?) korsó Prazdroj mellett,  s hallgatjuk, hogy körülöttünk milyen kedélyesen anekdotáznak, nevetgélnek a helybéliek. Lehet, hogy ők se tudják pontosan, mitől olyan a városuk, amilyen. Ők csak egyszerűen beleültek a készbe - velünk együtt.

Mit együnk?
Talán mondanunk sem kell, hogy Prága éttermeinek kínálata minden ízlést kielégít.  Ezennel csak a legfontosabb specialitásokat emeljük ki a gasztronómiai kavalkádból. Ha Prága, akkor söröző. Ha söröző, akkor a mindenhol kapható Gulas: bár nem a magyar recept szerint készül, de azt nagyobb kockázat nélkül állíthatjuk, hogy a mi marhapörköltünk  ihlette ennek a fantasztikus marharagunak a kitalálóját. Friss kiflivel a legfinomabb!

Tipikus húsétel a Moravské Vrebec, vagyis morva disznósült párolt káposztával és knédlivel: nem könnyű étel, de ne hagyjuk ki, mert igazi élmény, főleg ha legurítunk rá egy-két korsó sört. És ha még mindig bírjuk, a csülök sütve, tört burgonyával és káposztával szintén kötelező fogás, amit mindenképpen ajánlunk, csak legyen készenlétben néhány emésztést elősegítő tabletta :-).

A Vencel-téren sorakozó bódéknál feltétlenül kóstoljuk meg a sültkolbászt: olcsó, ízleztes, és evés közben is élvezhetjük a város pezsgését - itt mindenki megfordul, aki Prágában jár. És ha már ott jár, ne hagyja ki a kolbászt.

Mit igyunk?

Menjünk sörözőről sörözőre (pl. a Szent Tamás sörözőbe, vagy a Kehelybe), és igyunk barna sört, világos sört, sört általában. A mi kedvenc helyünk a Pivnice "U Zlatého Tygra" (Sörörző az Arany Tigrishez). Délután háromkor nyit, de már a nyitás előtt ott toporognak a törzs- és a leendő törzsvendégek a bejárata előtt. A pilseni csapolt sör hideg és zamatos, az sem véletlen, hogy Hrabalnak is ez volt a törzshelye. A falakon fotók, azokról a híres emberekről, akik ide is eljöttek, hogy egy jót sörözzenek egy igazi prágai kocsmában. Köztük Bill Clinton is! Ne lepődjünk meg, ha az üres korsókat külön kérés nélkül azonnal telire cserélik, s közben húzzák a strigulákat a papírra, hogy legyen valami támpont az elfogyasztott mennyiségről. Csak akkor marad abba a söröskriglik áradata, ha egy söralátéttel letakarjuk a kiürült korsót: ez "csehül" azt jelenti, köszönöm, nem kérek többet.