Recept, konyha, utazás: 3 in 1

Pécsről sokáig a dzsámi és a Zsolnay-gyár jutott eszembe elsőként. Azóta már tudom, hogy a Széchenyi téren álló dzsámi, amit Gázi Kászim papa építtetett, nem az egyedüli itt: ugyancsak a városban található Jakováli Hasszán pasa temploma, amihez minaret is tartozik. És, ha már a török kori emlékekről van szó: Pécsett tekinthető meg Idrisz baba türbéje, azaz síremléke is (belülről akkor láthatjuk, ha előre bejelentkezünk).

Ami a Zsolnay-gyárat illeti: Zsolnay Vilmos 1865-ben vette át annak a kezdetleges, kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket előállító üzemnek a vezetését, amit apja 1853-ban alapított, Lukafán. Tevékenysége nyomán a cég  jelentős vállalkozássá nőtte ki magát. Lányai, Teréz és Júlia tervezőként vettek részt a nagy munkában. A Zsolnay-féle Porcelángyár első komoly megmérettetésére az 1878-as Párizsi Világkiállításon került sor, s ez teljes diadalt hozott: a kiállítás aranyérmét, Zsolnay Vilmosnak pedig francia becsületrendet. A gyár hírnevét nem csak a díszáru- és edénygyártás, de az épületkerámiák, a műszaki porcelánok, az épületdíszítő burkolatok és plasztikák is tovább öregbítették. A Zsolnay-féle fagyálló épületkerámia, a pirogránit mind a mai napig olyan jelentős középületeket díszít, mint például a budapesti Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, a kecskeméti Városháza, az Országház és a Műcsarnok. Zsolnay-gyártmány volt a Wartha Vince által feltalált fémes fényű eozinmáz is, melynek neve a görög eos, azaz hajnalpír szóból ered, és a kezdeti színárnyalat halványpiros fényjátékára utal. A gyár termékeiből szép darabokat láthatunk a Zsolnay Múzeum és a Gugyi Gyűjtemény kiállításain.

Ha múzeumlátogatós hangulatban vagyunk, akkor a Csontváry Múzeumot és a Vasarelly Múzeumot is keressük fel; az utóbbival egy udvarban a Mecseki Bányászati Múzeumot is meglelhetjük.

Pécs mindezen túl olyan ókeresztény emlékekkel szolgál, amelyek 2000 óta a Világörökség részét képezik. A Cella Septichora Látogató Központot, az Ókeresztény Mauzóleumot, valamint Ókeresztény temetőkápolnát és sírépítményeket a székesegyház közelében találjuk. Maga a székesegyház is jelentős látványosság, az ezeréves pécsi püspökség jelképe - altemplomában  a reneszánsz kori magyar költő, Janus Pannonius sírjával.

Amikor már kellőképp elteltünk kultúrával, szép sétákat tehetünk a baranyai városban és környékén - például a Pintér-kert Arborétumban, vagy akár a helyiek népszerű kirándulóhelyen: a Tettyén.

Legkésőbb ezek után viszont feltétlenül nézzünk körül: mit érdemes errefelé enni és inni. Baranyát nemzeti sokszínűség jellemezi - a magyarokon kívül németek, horvátok, sokácok, bunyevácok népesítik be a környéket. Ennek megfelelően a baranyai konyha is sokféle hatást egyesít. Az Ormánságban egykor gyakran került az asztalra hajdina. Másutt a dödölle volt gyakori fogás. Hagyományos étek a húsos káposzta, és a kelt tésztából (de napjainkban legtöbbször maradék kifliből, kalácsból) készült mákos guba. Ugyancsak szívesen fogyasztották azt a vízenkullogó néven is ismert tésztát, amit itt kútban kőttnek neveztek (merthogy kútban kelesztették).Keressük tehát ezeket, avagy vadásszunk más helyi specilitásokra.

Hogy mit igyunk, ha még inkább szeretnénk megismerkedni a környékbeli ízekkel, az nem kérdéses, hiszen a Pécsi Borvidéken járunk. Ennek jellemző szőlő- és borfajtái: a Cirfandli, az Olaszrizling, a Juhfark, a Csomorika, a Chardonnay, a Hárslevelű, a Rajnai Rizling és az Ottonel Muskotály.

-h- 

Extra tipp: Baranyai karaj