Recept, konyha, utazás: 3 in 1

Hogyan töltsük az időnket?

Nürnberg meglehetősen nagy óvárosában sétálgatva könnyen szembetalálkozhatunk Burgundiai Beatrixszel, Barbarossa Frigyes császár feleségével, aki – némi fizetség ellenében – megmutatja nekünk a várost, ahogyan ő ismeri: mesél a birodalmi gyűlések alatti bankettekről, a táncos estélyekről, vadászatokról, arról, hogy általában milyen az udvari élet. Az sem kizárt, hogy a következő sarkon Ursula Tucherrel, egy előkelő városi tanácsos hitvesével futunk össze, aki igencsak kiismeri magát a város előkelő köreiben, jó zaftos történetek tudója. De lehet szerencsénk Balthasar Bernheimer vendéglőshöz is, aki – ha szépen megkérjük – mesél nekünk a polgárok evési-ivási szokásairól. Nem járnánk rosszul Anna Kuchererrel sem, aki tipikus nürnbergi mézeskalácsos, de a különféle fűszeres péksütemények titkos receptjeiről is tud egy s mást, sőt: még kóstolót is kaphatunk tőle. (A mézeskalács amúgy nürnbergi találmány, a 13. század vívmánya.)

Hogy a kosztümös idegenvezetés nürnbergi találmány-e, azt nem tudjuk, de elbűvölő ötlet. A középkor, illetve a 16-17. század történeti figurái korhű ruhákban rajzanak a városban, mindent elmondanak, megmutatnak, ami  erről az egykori birodalmi központról tudható. Elsősorban is fénykoráról, a 15-16. századról.

Ha nem történtek volna meg a 20. század szörnyűségei, akkor Nürnberg ma elsősorban pl. Albrecht (Ajtósi) Dürerről lenne híres, aki 1470-ben itt született és 1509-től 1528-ban bekövetkezett haláláig abban a házban lakott, amely ma Nürnberg talán leghíresebb múzeuma. A múzeum nagyon "életszagú", már csak azért is, mert ha a megfelelő időben érkezünk, akkor Dürer felesége, Ágnes asszony (mai hasonmása) visz minket végig  az eredeti bútorokkal berendezett szobákon, a konyhán. Sőt, van a házban egy műhely is, ahol szakavatott művészettörténész mutatja meg, hogyan kell rézmetszetet csinálni, s hogyan lehet a mintáról nyomatot készteni. Szóval, lehet próbálkozni a mesterséggel. Az illető művészettörténész hölgy egyébként erdélyi szász származású, és ha kell, tökéletes magyarsággal kommentálja a rézmetszés fázisait.  

Nürnbergről azonban ma nagy valószínűséggel először nem Dürer jut az eszünkbe. Hanem a náci korszakot megörökítő  filmekből jól ismert birodalmi pártnapjai, amelyeket 1938-től évente megrendeztek. A hatalmas felvonulások helyén ma dokumentációs központ van. Természetesen nem véletlenül rendezték a náci pártnapokat éppen itt. Ezek előképe ugyanis a német-római császárok birodalmi gyűlése volt és IV. Károly 1356-ban úgy rendelkezett, hogy a mindenkori császárok az első birodalmi gyűlést ezen a helyen kell, hogy tartsák. 

Súlyos öröksége Nürnbergnek az is, hogy itt hozták meg 1935-ben elsőként a fajvédelmi   törvényeket.  Viszont itt folytatták le a háborús bűnösök elleni pereket is. Különös véletlen, hogy a helyszín, a bíróság és a börtön épülete teljesen épségben maradt, noha a bombázások teljesen elpusztították a történelmi várost.

Nürnberg a második világháború során gyakorlatilag romhalmazzá vált. Sokáig tartott az újjáépítése, s ha nem is lehetett teljes, azért az óváros mai képe ad némi kapaszkodót, hogy milyen csodás város lehetett ez valamikor. Így is érezhetjük a történelem szárnya-suhogását. Ne felejtsük el, hogy a nagy templomok: a St. Lorenz-Kirche, a Frauenkirche, St. Sebaldus-Kirche, a Városháza (Rathaus), és sok más épület a 13-14. században épültek. Nürnberg1050-től, az alapításától számított néhány száz év alatt Európa egyik meghatározó kulturális és kereskedelmi központjává vált. 

Híres volt könyvnyomtatásáról (Kopernikusz műveit is nyomtatták itt), nagy vásárairól, találmányairól. Ami a vásárokat illeti, azokból ma is van bőven, különösen a karácsonyi híres, de egyébként is több tucat nemzetközi vásárt tartanak évente, mint amilyen pl. a világ legnagyobb játékvására.

A városnak 9 múzeuma van, köztük a legnagyobb német kultúratörténeti múzeum, a Germán Nemzeti Múzeum, de van egy pompás, interaktív játékmúzeuma is. És ez a mai, ötszázezres Nürnberg a találmányok terén is folytatója a jó hagyományoknak. Csak hogy tudjuk, hol járunk: az első mézeskalácson kívül 1510-ben itt szerelték össze az első zsebórát, 1544-ben itt fedezték fel az ún. inklinációt, vagyis a földmágnesség segítségével először sikerült pontosan meghatározni az északi irányt. De 1492-ben Nürnbergben csináltak először földgömböt is, 1700-ban klarinétot, 1923-ban köhögés elleni bonbont. A legutóbbi idők legfontosabb „made in Nürnberg”-jei között pedig olyan fontos találmányok vannak, mint az mp3-as technika, amelyet a világhíres Nürnberg-Erlangeni Egyetemen dolgoztak ki,. Ebből a régióból származik az a meghajtási technika is, amelyet a sanghaji szupergyors vasútnál alkalmaznak. És ne feledkezzünk meg még egy nagyon fontos találmányról: a semmivel össze nem hasonlítható nürnbergi sültkolbászról. Ez, ha nem is a világörökség része (még!), 2005 óta EU-védettséget élvez.

Mit együnk?

Ami azt illeti, Nürnbergben sem fogunk éhen maradni. A legfontosabb, hogy kóstoljuk meg a híres nürnbergi sültkobászt. Sok helyen óntárényon hozzák ki, a porciók változnak, 4-6-8 stb. darabot rendelhetünk, étvágyunknak, na és persze pénztárcánknak  megfelelően. Párolt savanyúkáposzta is illik mellé. Ha megkóstoljuk a bajor burgonyasalátát, otthon is el fogjuk készíteni, mert igazán beleszeretünk. Aki könnyebb menüre vágyik, talál magának salátát csirkemellcsíkokkal, vagy lazacsültet kapros fűszervajjal, de utána megkóstolhatja a csokoládékrémes Sacher tortát is, hogy legyen mit lejárkálni ebéd után.

Ahogy már szóltunk róla, Nürnbergben mindenképpen meg kell kóstolni a hagyományos mézeskalácsot is. Amennyiben december végén utazunk, szerencsénk van, mert részesei lehetünk a híres nürnbergi karácsonyi előkészületeknek, hagyományos kirakodóvásárral, mesés fényekkel, ízekkel és illatokkal.

Mit igyunk?

Nürnbergben is mindent visz a sör. Ráadásul szép korsókat is találhatunk hozzá, ha éppen ajándékot kívánunk vásárolni.