Kellemes ünnepeket kívánunk!
Hédi és Éva, a Világrecept szerkesztői
Egyedi teásdobozok, tálcák, konyhai eszközök - Nadine világából
Világrecept
Elzász (és Lotaringia) nevének hallatára évszázadok háborúskodása jut az eszünkbe – ma Elzász nyugalmas, szinte idilli vidék, lankás tájakkal, szőlőültetvényekkel, bájos városkákkal, finom borokkal, ahol a német hagyományok békésen megférnek a francia szokásokkal.
Strasbourg Elzász fővárosa, itt kezdték építeni a XII. században a város ékességét, a székesegyházat, itt találta fel Gutenberg a modern, mozgatható betűkkel történő nyomtatást, itt már a XVI. században egyetemet alapítottak, itt mutatták be először a Marseillaise-t. Ma itt van az Európai Tanács és az Európai Parlament székhelye.
Strasbourgba pusztán a Notre-Dame székesegyház miatt is érdemes ellátogatni. Megcsodálhatjuk a ragyogó ólomüveg ablakokat, bámulhatjuk a templom 30 méter magas gótikus óráját, ahol minden nap 12.30-kor megmozdulnak a Jézust és az apostolokat ábrázoló színes, faragott alakok.
Ha van időnk, hajókázhatunk is. Az óvárost – az ún. Kis Franciaországot - és az európai intézmények székházait egyaránt megtekinthetjük a várost átszelő folyóról.
Strasbourgtól délre dimbes-dombos tájat találunk, ahol a lankák között apró falvak, városkák rejtőznek. Némelyik olyan, mintha egy nagy mesekönyv díszletei közé kerültünk volna: szűk utcák, színes, gerendavázas házak, nyáron az ablakokban virágözön. Amikor ott jártunk, húsvét volt, és a futómuskátlik helyett változatos méretű és formájú nyuszik, tojások, húsvéti dekorációk voltak mindenütt: utcákon, köztereken, kirakatokban, még a díszkutak peremén is.
A gerendavázas házak emlékeztetnek arra, hogy Elzász valaha (többször is) Németországhoz tartozott. Az üzletekben, a vendéglőkben ma is beszélnek németül, az utcai járókelők a német szóra természetesen válaszolnak németül.
Aki úgy érzi, eleget bolyongott már a favázas házak között, és a szép templomok sem érdeklik különösebben, az Elzászban túrázhat is, akár kerékpárral, akár gyalog. A közeli, alacsony hegyek tetején romantikus várromok láthatók, ahová azért érdemes felmászni, hogy lássuk az elzászi táj szelíd és nyugalmas szépségét.
A tájhoz hozzá tartozik a gólyafészkek gyakori látványa. Néhány évtizede már majdnem kihalt erről a vidékről a fehér gólya, de a visszatelepítési program sikeres volt: ma már megint többszáz gólya tölti itt a nyári hónapokat, mielőtt útnak indulna afrikai telelő helyére. A gólya népszerűségét mutatja, hogy az ablakokban, kirakatokban gólya figurák és képek láthatók, a boltokban plüss gólyákat árulnak – errefelé minden a gólyákról szól.
A vendéglőkben az étlapokon német eredetű helyi specialitásokkal találkozhatunk. Mindenütt ehetünk csülköt/sonkát párolt savanyúkáposztával. A savanyúkáposzta (chucrute) mellé elzászi kolbászt is ehetünk.
A baeckeoffe igazi helyi specialitás, készülhet marha-, disznó-, bárányhúsból, sonkával és zöldséggel, és persze krumplival: mindezeket a römertopfhoz hasonló, színes kerámia edényben, borban párolva tálalják, salátával kínálják. A boltokban konyhakész formában is árulják, csak a sütőbe kell otthon betenni.
Nekünk jobban ízlett a flammekueche. Ennek a pizzához hasonlatos, de annál laposabb külsejű eledelnek az alapja igen vékony kenyértészta, amelyre hagyma, szalonna, sajt kerül. Az így megsütött tészta a pizzától eltérően kellemesen puha. Nekünk münsteri sajttal ízlett leginkább. A magyar pálpusztaihoz hasonló, krémesen lágy, aromás sajt a Vogézekben fekvő völgyben készül, szerzetesek által kitalált receptje a VII. század óta változatlan. Igen finom nyersen és megsütve is.
A kougelhopfnak nevezett kuglófon kívül pereceket, sokféle péksüteményt is kóstolhatunk. Az érdeklődők az ún. elzászi csokoládé úton is elindulhatnak, bár mi ehhez nem voltunk elég édesszájúak…
Elzász Franciaország legkevésbé csapadékos vidékei közé tartozik, a napsütötte lankákon termett szőlőből nagyon finom borok készülnek. A rizling, a különleges ízű gewürztraminer, a muskotály és a pinot noir fajtájú borokkal közelről is megismerkedhetünk, ha végigjárjuk az ún. elzászi bor-utat. Nem érdemes sietni: minden faluban borászatok csábítják kóstolásra (és vásárlásra) a turistákat… Nagy érdeklődéssel vizsgáltuk tehát mi is a festett cserép korsók tartalmát. Az itt szokásos zöldnyelű poharakat lelkesen forgattuk a kezünkben, vállalva a poharakban lévő illatos nedűvel való ismerkedés (igen kellemes) kockázatát…
Ha már jóllaktunk, és a bor hatása is elpárolgott a fejünkből, menjünk el végül Colmarba is. Colmar Strasbourghoz képest kisebb, de élénk város, macskaköves utcákból és bájos favázas házakból álló óvárosi negyeddel. Ha az időjárás megengedi, ne mulasszuk el itt sem a hajókázást. Romantikus csatornán, vadkacsákat kerülgetve, a fejünket a kis hidak alatt be-behúzva hol a parti hattyúfészket, hol a színes házakat bámulhatjuk, miközben a néhány fős ladikok csöndben siklanak velünk a vizen. Fogadjuk meg a helyi idegenvezetők figyelmeztetését: ne felejtsük el a fejünket behúzni az alacsony hidak alatt…
A mi tanácsunk pedig az, hogy a csónakból kiszállva búcsúztassuk Elzászt egy jó pohár fűszeres tramini borral.
Kép és szöveg: Dobos Katalin
A mappában található képek előnézete Elzászi pillanatok