Ugrás a tartalomhoz
Lépj a menübe
Facebook
Keresés
Képgaléria
Ezt kifőztük...
Kellemes ünnepeket kívánunk!
Hédi és Éva, a Világrecept szerkesztői
Megosztás
Szívesen ajánljuk
Elérhetőség
Világrecept
Levelezőlista
A vadúzi hamburger...
2011.11.04
Van egy történetem, ami akár a Viccfazék oldalra is jól illene. Nem vicc, a szó igazi értelmében, de vicces történet, adalék a kultúrák találkozásához.
Évekkel ezelőtt Vadúzban, Lichtenstein fővárosában egy csinos kis vendéglőben ebédeltünk a feleségemmel. A helyről már messziről látszott, hogy tradicionális, igazi lichtensteini lehet, olyan volt a külleme: a kertjébe népi munkaeszközöket raktak, népviseletben voltak a pincérek, stb.
A bejárat elé kitett étlapon ilyesféle kedvelt és híres lichtensteini specialitások szerepeltek: sajtgombóc; savanyú sült: egy hétig pácolt, babérlevéllel, szegfűszeggel, borssal fűszerezett sült marhacsülök, amit zellerből, sárgarépából készült szósszal leöntött tésztával körítenek; bazsalikomos, babérleveles, kakukkfüves borjúcsülök; sajtos rétes; pisztrángfilé sült articsókával; borókabogyós, kakukkfüves nyúlszeletek; göngyölt borjúhús...
Mi már túl voltunk a rendelésen és vártunk az ebédünkre, amikor is meglehetősen nagy zajjal beözönlött egy turistacsoport. A férfiak a sarki árusnál vett piros, lichtensteini zergetollas kalapot viselték, de rögtön látszott és hallatszott, hogy amerikaiak. Alaposan áttanulmányozták az étlapot, hosszasan meg is vitatták egymás között, majd a csoport vezetője, szószólója magához szólította a pincért és mellőzve minden formaságot, a
következő kérdést tette fel:
- „Hembörgör...?” (Hamburger?)
Mire a pincér: - Nálunk nincs hamburger.
Erre az amerikai rövid gondolkodás után: - Akkor hozzon sült krumplit, kecsöppel!
Borsos Ferenc
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.