Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Keresés


Ezt kifőztük...

mahe.jpg

Jó böngészést kívánunk!

Hédi és Éva, a Világrecept szerkesztői

Megosztás

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Szívesen ajánljuk

nadine2.jpg

Egyedi teásdobozok, tálcák, konyhai eszközök - Nadine világából

 

Elérhetőség

Levelezőlista


Facebook


Split és Salona-Közép-Dalmácia
2011.12.13

Diocletianus római császárnak bizony meglehetősen rossz a sajtója, a történelemkönyvekben rászolgált néhány bekezdésre a Kr. u. 303-304-ben elrendelt keresztényüldözések miatt. Máig nem lehet tudni, hogy ennek mi volt az indítéka, mindesetre templomokat romboltak le, betiltották az istentiszteleteket, papokat börtönöztek be és halállal fenyegették meg azokat, akik nem mutatnak be az isteneknek áldozatokat. Hogy mindezekért hogyan kell vezekelnie, merre bolyonghat a lelke, azt nem tudhatjuk, de így 1700 év távlatából annyit a javára kell írnunk, hogy legalább ránk hagyta spliti palotáját, amelyet ma a legkülönlegesebb műemlékek között tartunk számon.

Súlyos időkben kormányozta a Birodalmat, és elég csak ránézni a térképre, rögtön láthatjuk, hogy strapás foglalkozása lehetett.

Diocletianust a jelentős császárok között tartjuk számon, fontos reformokat vezetett be: gazdasági, közigazgatási, katonai újításokat, maga pedig istenhez, közelebbről Iuppiterhez volt hasonlatos, s erről még papírja is volt.

A mi szerencsénk az, hogy egyszer csak belefáradt a császárkodásba, s amire addig nem volt példa: lemondott. És hogy hátralevő éveit szép helyen, nyugodt körülmények között élhesse le, építtetett magának egy óriási palotát a dalmát tengerparton, alig néhány km-re Dalmatia Provintia székhelyétől Salonatól, amelynek környékéről maga is származott.

A császári palota, ill. ami belőle megmaradt, Split legfőbb látnivalója. Magát a várost egyébként a görögök alapították a Kr. e. 6. században,  később a rómaiaké lett, majd az ezt követő évszázadokban osztozott a többi dalmáciai város sorsában, tehát volt bizánci, horvát, magyar, velencei, francia, osztrák fennhatóság alatt, az I. Világháborút követően pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, ill. Jugoszlávia része.

Split legendásan jó klímájú város, gyönyörű helyen van, hegyekkel a háta mögött egy tengeröbölben. Mindig is fontos kikötő volt, ma is az. A palota most már nincs közvetlenül a tengerparton, a víz és a fala között van a híres sétány a pálmafákkal, kávézókkal, padokkal. Általában innen indul az ember a sétákra, és ide is tér vissza. Noha a palota tulajdonképpen csak romjaiban maradt meg, de így is monumentális, el lehet képzelni, hogy annak idején hogyan nézhetett ki. 293-ban kezdték építeni és az építésébe beleadtak apait-anyait, még Egyiptomból is szállítottak oda szobrokat, köveket.  Az épület olyan óriási volt, hogy később egy egész városka települt bele, ez lett a magja a középkori Splitnek.

A római kori emlékek némelyike egészen jó állapotban maradt meg, mint pl. a Mauzóleum is, amelyben Diocletianust magát is eltemették. Igaz, viselt dolgai miatt a keresztények később kitették innen, az épületből pedig keresztény templom lett. Az épületnek fontos magyar vonatkozása is van: ide temették el 1242-ben a tatárok elől menekülő IV. Béla két lányát, Katalint és Margitot.

A palota-városban sétálgatni, nézelődni tényleg egészen különös élményt jelent. És ha szerencsénk van, akkor katonák kíséretében maga a császár és a felesége is „előnkbe bukkanik”. És rossz sajtó ide, vagy oda, ezt a turisták nagy üdvrivalgással szokták fogadni.

És ha már római hangulatban vagyunk, ne hagyjuk ki a már említett  Salonát, az egykori provincia fővárosát sem. Annál is inkább, mert csak mindössze 5 km-re van Splittől. A települést már a rómaiak előtt is lakták, de a római uralom idején vált jelentős várossá. 50 ezer lakója is lehetett, ennyi embernek pedig hely kellett, és egy provincia fővárosához méltó infrastruktúra. Ennek a maradványait járhatja be az ember a romvárosban. Az élmény kb. olyan, mintha Aquincumot négyzetre emelnénk.

A lakók a középkorban az avarok, ill. a szlávok elől menekülve hagyták el a várost, és költöztek be Diocletianus palotájának falai közé.

Salona épületeit pedig, már amelyek még álltak akkor,  széthordták, és a köveket felhasználták a spliti építkezések során.

Mit együnk?

Mit igyunk?