Recept, konyha, utazás: 3 in 1

Története állítólag a XIX. század elején kezdődött, amikor is az USA déli államaiban rendszeresen szerveztek kakasviadalokat. A győztes kakas tulajdonosa természetesen némi szeszféle meghitt társaságában ünnepelt, a legyőzött állat kitépett farktollaival büszkélkedve, s eképpen „a kakas farkára” ivott. Így  az ital idővel e kifejezés után – „drink on the cock's tail” – kapta nevét.

Vagy így volt, vagy sem, az viszont igaz, hogy idővel Európában is népszerűvé vált a koktélozás. Az italok keverésének szokása talán a vendéglátóiparban dolgozók visszafoghatatlan ötletbetörései nyomán alakult ki, talán azért, hogy bizonyos nem elég finom alapanyagok fogyaszthatóvá váljanak (legyünk jóindulatúak és feltételezzük, hogy az első verzió igaz), mindenesetre a XX. századtól egyre többen rukkoltak elő saját koktél-találmányaikkal. Napjainkban a kívülállók számára már ugyancsak nehezen követhető, hányféle koktélkategória is létezik, de ha valaki annyit tud, hogy léteznek aperitif jellegű röviditalok és gyümölcslével, üdítőitallal, tejszínnel, miegymással felhígított, csekélyebb alkoholtartalmú long drinkek, már egy lépést tett a nagybetűs Tudás irányába. Akik pedig szívesen ínyenckednek, ugyanakkor autót kell vezetniük, azok számára a legfontosabb tény talán az, hogy léteznek alkoholos, de alkoholmentes koktélok is.

Randevú a pohárban

A koktélok ma már persze igazán finom alapanyagokból készülnek, melyek összetétele és aránya úgyszólván a végtelenségig variálható. Randevúzhatnak a pohárban tömény, magas alkoholtartalmú italok (rum, whisky stb.), színes-aromás likőrök, pezsgők, borok, gyümölcslevek, szénsavas üdítők, gyümölcsök, zöldfűszerek (pl. menta, zeller), fűszerek (pl. fahéj, bors, szerecsendió), különféle cukor- és szirupfélék, tej vagy tejszín, méz, pikáns szószok (Tabasco, Worchester), valamint olívabogyó, tojás, és ki tudja még, mi minden. Ami általában nem maradhat ki közülük, az a jég, pontosabban: a sok jég.  Egy-egy újfajta koktél létrehozása azonban nem csupán a keverék kikísérlezetéséig terjed: azt fel is kell „öltöztetni”, vagyis ki kell találni, hogyan nézzen ki – no és el kell nevezni. Ez gyakorta igen jól sikerül, így hát a koktél-itallapok olvasgatása még a kifejezetten koktélellenes embertípust (már ha van ilyen) is jól elszórakoztathatja. Hogy mást ne említsünk: kit ne késztetne mosolyra a „Sex on the beach” (vodka, ananászlé, áfonyalé) és szeszmentes társa, a „Safe sex on the beach”; a másnaposság esetén áldásosnak mondott Bloody Mary  (vodka, paradicsomlé, citromlé, Tabasco és Worchester szósz, só, bors, esetleg zeller zöldje), és szűzies megfelelője, a Virgin Mary, nem beszélve az olyan nevekről, mint a Snowball, a Lavina, a Summer in Italy, a Valencia Smile, a Zombie, a Fallen Angel vagy az Oh, Henry...  Otthoni vendéglátáshoz  persze a legjobb néhány egyszerű megoldásnál maradni – amennyiben nem akarunk leragadni mondjuk, a gin-toniknál és a vodka-narancsnál, a koktélkönyvekből és az internetről bőven gyűjthetünk jobbnál jobb recepteket.

A koktél „ruhája”

Ha nagyon látványosan szeretnénk barátaink előtt koktélokat keverészni, bevethetjük a shakert, csörömpölhetünk hosszú bárkanalakkal, vásárolhatunk speciális bárszűrőt, jégtörőt, jégcsipeszt, miegyebet a varázsláshoz, már amennyiben mindezekkel nagyon gyorsan és bravúrosan tudunk bánni. Egy alap-koktéloskészlet azért nem árthat, és nemcsak minket szolgálhat: jó ajándék is lehet.  Azon ismerőseinket, akik utazásaik-kirándulásaik során sem nélkülözhetik a koktélok kedélyjavító hatását, úti koktélos készlettel is meglephetjük, merthogy ilyen is van. Ám házigazdaként kövessük inkább „a kevesebb: több” elvét, és miután frissiben  elkészítettük a koktélt (úgy jó), koncentráljunk a szervírozásra. A legfontosabb, hogy válasszunk az ital jellegének megfelelő poharat: felespoharat a röviditalokhoz; klasszikus koktélospoharat hosszú szárral és „V” alakú kehellyel sok díszítéssel ellátott italokhoz; öblös, íves oldalú, száras Hurrikán-t a díszített, egzotikus, jégkásával kínált long drinkekhez; egyenes oldalú, zömökebb old fashioned típusút jégkockákon kínált italokhoz; magas falú collins-t vagy high ball-t a long drinkekhez. Másodszor, ne spóroljunk az olajbogyóval, koktélcseresznyével, narancskarikákkal és egyéb finomságokkal, amennyiben illenek az italhoz. Harmadszor, dobjuk fel a látványt színes pohárdíszekkel, szívószálakkal és koktélkeverőkkel. A keverők egyébként szemmel láthatóan megihlették a gyártókat: kapható pálmafa, hajókormány, madár, szív, és még ki tudja, hányféle alakú. Ha teljesen le akarjuk nyűgözni vendégeinket egy esti partin, ki ne hagyjuk a világító szívószálakat-koktélkeverőket. Sőt: gombelemmel működő, világító poharat is vehetünk 3, vagy akár 8 villogási programmal! Ki tudna ennek ellenállni...?

Persze, koktélidőben nem is szabad ellenállni, sem a bohókás ötleteknek, sem egy második pohárnyi italnak. Adjuk meg magunkat, engedjünk a csábításnak!

(podonyi)