Recept, konyha, utazás: 3 in 1

Jó babgulyást főzni művészet. Ez nem csak egy amolyan posztulátum, vagy sejtés, mert ezt a tételt százados tapasztalatok messzemenően igazolják. Próbálja csak mindenki felidézni magában, hogy mikor evett ilyet utoljára! Barátainknak sokszor tartottam kimerítő előadásokat arról, hogy milyen is a jó babgulyás, mitől lesz az igazi, hogyan kell csinálni és miért nem sikerülhet ez másoknak. Sikerült is alaposan  felcsigázni az érdeklődésüket, és addig nyaggattak, mígnem egy szép nyári napon rendeztem nekik egy kerti, mondhatnám oktató-, vagy látványbabgulyás-partit. Tökéletes szellemi és fizikai diszponáltságban voltam, sokéves  bográcsos rutinnal a hátam mögött a sikert borítékolni lehetett. A történet minden különösebb zökkenő és izgalom nélkül indult: alapanyagok előkészítése, papír, gyújtós, tűzifa elhelyezése, az állvány pontos rögzítése, a bogrács fölakasztása, stb. – és start.

Amit viszont nem kalkuláltam be: éppen ekkor kezdte a műszakot  Bogrács Murphy is. Az első idevonatkozó tétele így szól: a szélcsend mindig a tűzgyújtás pillanatában ér véget. És csakugyan. Előbb csak lágy, de változó irányú „kalmárszellő” fújdogálta el a lángot a bogrács alól, amit a bogrács pozicionálásával valahogy még ellensúlyozni lehetett, de aztán jött Murphy második tétele:  a főzési folyamat felénél a szél egyirányúvá válik, viszont felerősödik. (Ennél már az eső is jobb, volt már ilyen, esernyő alatt sütöttünk szalonnát, feleségem ernyőjének azóta is töpörtyű-szaga van.) Az erős széllel viszont nincs mit kezdeni, hacsak nem vagyunk elég találékonyak. Szerencsére szorult helyzetekben az ember agyából néha zseniális ötletek pattannak ki. Kiadtam a parancsot a legénységnek: „sufniajtót leszerelni!” Le is kaptuk és miután jó nagy ajtó volt, sikerült vele kifogni a szelet a bogrács elől. Valahogy kitámasztottuk, és így minden gond nélkül folytathattuk a főzést, a fél falu érezte, hogy valahol valami csoda készül. 

De van Murphynek egy idevágó harmadik tétele is: az egyenletes sebességgel fújó szelet a befejezés előtt 5 perccel nagy széllökések váltják fel. A hölgyek már éppen kezdtek teríteni, amikor az első széllökés eldöntötte a sufniajtót. De nem akárhogy. Murphy negyedik tétele szerint ugyanis a szélfogás céljából kitámasztott ajtó éppen olyan távolságban van a bográcstól, hogy eldőlve pont a bogrács szélét üsse meg. Az pedig ettől megbillent és a minta-babgulyás egy ezredmásodperc alatt a hamuba borult.

Mondják, hogy sokszor a véletlenek, köztük a kudarcok vezettek bizonyos ételfajták, sőt egyáltalán a sütés-főzés feltalálásához. Hát ezt én első kézből igazolhatom. Ha nincs ez a szeles bográcsozós nap, az emberiség sose találta volna fel a hamubasült babgulyást.

Béla bácsi